Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 6. szám - HÁZTÁJI KÖNYVESPOLC - Híreink
forró barnákban tartott táj színek, a földmunkaszerűen végzett bemetszések, az alakok fátyolos lebegtetése, s az építészeti részletek (ablak, tornác, bútorok, kapuk) metsző grafikai élessége. Noha átérzi az átalakulások kegyetlen logikáját, mégsem temeti, nem búcsúztatja s nem sírja vissza az ősi falusi életformát (bár érzékelhetően reá hullanak a rögök), hanem a menthetőt tapogatja körül ecsetjével, azokat a szellemi értékeket vonja látomásai fénykörébe, amelyeket csakis és pontosan ezek az emberek teremtettek, évszázadokon át, s amelyek, művészi meggyőződése szerint, nem múzeumi, hanem valóság-élette- remtő-folytató minőségükben kellene tovább hassanak. Mint a nagy életművek, például az Adyé, a Bartóké, a Kodályé, a Madáché, a Szilágyi Domokosé, a Nagy Lászlóé stb., akikről külön képsorozatban, különös belső sugárzástól remegő portré-kompozícióiban készít leltárt: egyszerre érzékelteti gyűjtésük, forrásaik természetét és azokat az alkotói- összegző művészi vonásokat, amelyekkel e személyiségek arca eggyé válik, feloldódik, belesimul a közösség s az egyetemesség személytelenségébe. Nemrég, váratlanul, Nagy László költői univerzumából táplálkozó, de eddigi művészi gondolkozásmódját felhangositó grafikai sorozattal jelentkezett a Korunk Galériában, de a Szólítlak hattyú, az Inkarnáció ezüstben, a Búcsúzik a lovacska stb. költői tereit saját alakjaival népesíti be; úgy tűnik, egy kis távolságra, lélegzetvételnyi szünetre volt szüksége ahhoz, hogy immár rendkívül jellegzetes festői tereit tovább mélyítse színben és dimenzióban egyaránt. Munkáinak sajátosan drámai hatása a racionális és indulati elemek szétválaszthatatlan egybeforrottságából származik. Kádár F. Tibor az önpusztító világ kísérteteivel küzd, látomásait kísérteties tárgyi keretbe építi, s egyre sokarcúbban láttatja az ál-alakba öltözött rontás megnyilvánulásait. Hősei nem küzdenek, csak a veszélyt, a kísértést érzékeltetik. (Nem véletlen, hogy a legmegfoghatatlanabb anyag: a vegyi fegyver az emberiségre leselkedő legfélelmetesebb veszély.) Sokszor éppen egy tündökletes leányarc, a falusi ház hófehér falára hulló, vakító napfény-nyaláb, vagy a beszögezett kiskapu erezetig lemeztelenített deszkáinak a naturalista anyagszépsége a képzelet kalauza a mérhetetlen emberi veszteségek birodalma felé. A művész elindult a hegy felé, s noha még nem érkezett a csúcsra, — a pusztulás, a pusztítás elé tárt tenyereken már kivehető a szegek helye. Híreink JELENKOR-EST KECSKEMÉTEN A Jelenkor című folyóirat estjét rendezték meg 1986. április 11-én Kecskeméten, az Erdei Ferenc Művelődési Központban. Az esten Szederkényi Ervin főszerkesztő, valamint Csorba Győző, Bertók László és Parti Nagy Lajos vett részt. A pécsi folyóirat szerkesztői ellátogattak szerkesztőségünkbe is. JÓZSEF ATTILA KÖR 1985 A fenti címen jelentette meg az írószövetség József Attila Köre Agócs Sándor munkáját. A hasznos kiadvány a JAK 133 tagjának rövid életrajzát és írásaik bibliográfiai adatait közli. A füzetben emellett tanulságos statisztikai összeállításokkal is találkozhat az olvasó. RÉGÉSZETI KIÁLLÍTÁS A kerámiaművesség emlékei a Duna-Tisza közén címmel nyílt kiállítás Kecskeméten, a Katona József Múzeumban. A megnyitót Schrammel Imre tartotta 1986. április 30-án; a kiállítást Biczó Piroska és Kulcsár Valéria rendezte. HELYREIGAZÍTÁS Ez évi februári számunkban közöltük Henkey Gyula A magyarság kontinuitása magyarországi népességek antropológiai vizsgálata alapján című tanulmányát. A szerző kérésére az alábbi helyreigazítást adjuk közre: A 78. oldalon alulról a 7. sorban „csak 1—2%-ban” helyett „csak 1 /2%- ban”; a 81. oldalon az S. sorban „gyakori alapi típus” helyett „gyakori alpi típus”, s végül a 85. oldalon a 31. sorban „szlováknak tartott törökös lakosok” helyett „szlováknak tartott törzsökös lakosok” olvasandó.
