Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 6. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT BAJCSY-ZSILINSZKY ENDRE - Mezey László Miklós: A "népi triász" és az "újarcú magyarok"

szavakban már a meglátott valóság sikongott.”8 Eszméltető hatásuk együtt és külön-külön óriási: Ady elsősorban katartikus tisztítótűz, s „a humánum legteljesebb magyar kifejezője által” törekednek saját emberségük kiteljesítésére; Móricz izzó fajszeretete ragadja magával őket, s az, hogy az író civilizációt, kultúrát akar bevinni a leszorított élet vad ösztönvilágába a „kardos magyar helyett munkás magyar” jelszavával; Szabó Dezső pedig azt tudatosítja, hogy a nemzet a magyar dolgozók tömege, s ettől mennyire idegen a középosztály és az arisztokrácia.

A legközvetlenebb hatású, a legizgalmasabb, legellentmondásosabb — és legzajosabb

— tagja a triásznak az a Szabó Dezső „akit hangos szereplései s ezeket kísérő rendszeres botrányok szinte ölben emeltek (...) a fiatalság erejüket vesztett bálványai helyébe — miután a ’mester’ is szembefordult a ’görény kurzussal’ ”9 Brilliáns szelleme, hatalmas tudása, lefegyverző előadóképessége, s kétségtelen intellektuális bátorsága — olyan tulajdonságok, amelyeknek bizony híjával van a hazai ellenforradalmi rendszer éppúgy, mint a kisebbségi társadalom konzervatív vezetése. A rátalálás pillanatnyi érzelmi hatását hamar fölváltja a gondolatok erőteljes kisugárzása. „ ... életem egész tanításának az az értelme

— írja önéletrajzában — hogy a magyar falu arra való hullámaival foglalja el diadalmasan a várost, a tudományt, a gazdaságot, a művészetet: az országot.”10 A nagy népi föltámadásra aztán egész gondolkodói rendszert épít, melynek összegező foglalata az Új magyar ideológia felé című tanulmánya, melynek kulcstétele: „A magyarság voltaképpen a magyar falu”,11 amelynek magához kell ragadnia a nemzet irányítását, jövője formálását. Elgondolható, ismerve a társadalom vezetéséből jórészt kiszorult szlovákiai magyar középosztály tehetetlenségét, valamint ódon konzervativizmusát, illetve a kisebbségi falu nyomasztó társadalmi, szociális, kulturális helyzetét, milyen újszerű és hatásos program ez a fiatal szlovákiai értelmiség számára. A Szent György Kör, majd a Sarló korai — ún. regösmozgalmi — korszakában valóságos iránytű Szabó Dezső egyoldalú és meglehetősen leegyszerűsített parasztszemlélete. Hiszen éppen ez a tanulmánya — kiáltványa, pamfletje? — az, amely még baloldali körökben is illúziót kelt a kurzussal szembehelyezkedő író iránt. Szabó Dezső az ósdi bálványok ledöntésével, azzal, hogy valóban ráérez megoldatlan társadalmi bajokra, s a maga torzító, sajátosan kinagyító módján interpretálja röpirataiban és ideologikus tézisregényeiben a magyarság sorskérdéseit, s az általa elképzelt megoldásokat — elemi erejű hatást ér el. Egyben azonban a magyar fajelméletnek is ideológusa, de egyáltalán nem német példákat másol, sokkal inkább az Action francaise mozgalmának nacionalizmusát és antiszemitizmusát folytatja. Való igaz, a „faj” fogalma, a „faji” jelző gyakran fölbukkan a szlovákiai ifjúsági mozgalom kezdeti szakaszának szabódezsős frazeológiájában, ám jócskán módosult értelemben. „Fellépés volt a nemzeti elnyomás ellen, de a magyar életformán belül lehanyatló úriság, klikk-polgárság, néptől elszakadt filiszterség nacionalista gyűlölködésének, passzív rezisztenciájának, beteges elszigetelődésének is tagadása lett” — emlékezik Balogh Edgár.12 Bár Szabó Dezső nézetei már jókor mutatják a végzetes jobbracsúszás veszélyét, a Szent György Kör, majd a Sarló korai szakaszában szerencsésen kikerüli a „hasznos destrukció” elméletének lehetséges következményeit. Sőt épp az ő művei szembesítik a fiatal értelmiséget a keresztény nemzeti kurzus irredentizmusával, ráébresztik őket az elnyomott néprétegek föltörekvésének igazságosságára.

Sajátos, hogy Szabó Dezsőnek igazán szoros, élő kapcsolata nincs is Szlovákia magyar ifjúságával. Tudomásunk szerint egyszer, 1926 decemberében jár itt előadókörúton a kassai Renaissance kulturális egyesület meghívására. Személyét hódolat, előadásait hangos siker övezi — de a szokásos kínos helyzetek sem maradnak el. Kezdetben lelkesen támogatja a fiatalokat, mindjárt programadó cikket küld a falukutató munka ösztönzésére,13 levelekkel irányítja őket, de több személyes látogatást nem vállal. A meghívások elől akár a legképtelenebb ürügyekkel is kitér, s talán ez is közrejátszik abban, hogy a Sarló-mozgalom mind távolabb kerül tőle. Lelkesedésük korántsem olyan határtalan, kezdenek válogatni művei között, és jó érzékkel különböztetik meg a tényleges sorskérdések fölmutatását az önistenítéstől, a bizarrságtól, a mániákusságtól, szövegeinek bombasztikus üresjárataitól. A mozgalomnak Szabó Dezsőből való kijózanodását segíti Fábry Zoltán fölismertető,

66