Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 6. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT BAJCSY-ZSILINSZKY ENDRE - Raffai Sarolta: Veronika: regényrészlet
azaz Keresztanyára, Kálmán meg ő még csak-csak elboldogulnak egymással, mert egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz. Igen bizony ... így van ez, így ... ki lát a jövőbe? Ugye szegény Juliska nagyralátó tervei a Ferkó fiúval most bizony dugába dőlnek mind, gazdának lennie kell a Vargacz-tanyán, ha mindjárt téesz-világot élünk is, mivel itt barom-erős, tekintélyes gazda mindig volt, csak Juliska választott rosszul, meglett az eredménye ni, ő maga negyven esztendős még nincsen, az ura máris a halálnak adta magát, özvegységre hagyta itt az asszonyt, aki még nem öreg, de már nem igazán fiatal... no ugyan föllát-e ezután is úgy, mint eddig? Együtt voltak megint valamennyien a Vargaczok, mint Julianna és Miklós napokon, bár az utóbbi években már kurtább ideig és kimértebben, megszigorodottan, gyomrukat összerándította, amit Ferkó ügyében készülni és készíteni láttak. Nem árt ugyan, ha akad egy orvos a családban, de miért éppen ez a busafejű, nagyerejű, életesebb munkára alkalmas Ferkó, miért éppen a Juliska fia, azé a Juliskáé, aki úgy fészkelte be magát a tanyába, hogy testvérnénjét, a szelekótya, nemtörődöm Terkát fél kézzel elégítette ki annak idején? No meg ígérettel, hogy majd! A majdból azután szövetkezet lett, az ígéret ígéret maradt, Terka pedig, a víg özvegy rá se bojszál a világ bajaira, pedig valljuk be, az urát az ital vitte el, józan állapotában és gépész létére nem üti agyon az áram, olyan nincs, hanem az mégis különös, hogy a környékben a legtöbbre becsült gazda, Vargacz István két leánya jutott ilyen korán özvegyi sorsra ... különös bizony. Elgondolkodtató. Igaz ugyan, Terka, a gyermektelen, soha nem fordult segítségért, de még tanácsért se a famíliához. Most hogyan alakul vajon ezek élete itt? Ki tudja azt előre: kémek-e, símak-e, panaszkodnak-e? A büszke Vargacz Julis! Hisz minden megeshet... Vera elszunyókált, arra ébredt, hogy fázik. Beóvakodott a hátulsó szobába, megágyazott magának a díványon, s életében először esti mosdás nélkül feküdt le. Ismételgette magában, amit az övéiről hallott, hogy reggelig ne feledje el, odáig mégsem jutott, hogyan, miként lesz holnap, holnapután — váratlanul nyomta el az álom. * * * Nem emlékszik már, hogy gyászukon, s a szerencsétlenségen titokban sajátos elégtétellel rágódó rokonságnak mekkora szerepe volt abban, hogy bár testének minden porcikájában s a jókedvre való hajlamát tekintve egészen Solymár maradt, elszántsága, a csakazértis, a virtus mégis Anya mellé állította az elkövetkező időben. Talán mert Keresztanyán, a bohókás Terkán kívül mindenki ellene fordult, még Ferkó is. A fiú megkötötte magát: itthon marad most már. Apa meghalt, ő a családfenntartó, ilyenformán még katona se lehet belőle ... ott is figyelembe veszik a családi körülményeket. Anya az ő füle hallatára akkor kiabált a bátyóval először és utoljára, de mint kocsis a lovával, kíméletlenül. — Nem beszariságra neveltelek, te vadbarom! Nekem családfenntartóra szükségem nincs! Rám volt szüksége apádnak, ha eddig nem vetted volna észre. De nagyon. Épp úgy, mint neked, Nagyanyának, Verának, mindőtöknek — tette hozzá megcsendesedve. — Az én erőmre, kisfiam. Apa temetése után egy jó héttel, a legközelebbi vasárnapon leültette őket Anya a viaszkossal borított asztal köré, papírt, ceruzát tett maga elé s az ő sajátos, szigorú, kimért modorában — semmi könny, semmi érzékenykedés — úgy beszélt velük, mintha komoly felnőttek lennének. Egyenrangúak, egyenértékűek. Vera annyit fogott fel a hallottakból, hogy Anya szövetkezeti tagságot vállalt Apa helyében, az ő munkakörét tölti majd be, fuvaroz, hiszen erős, mint a bivaly most még. A kenyerük tehát meglesz ezután is. A félretett pénzből egy évig még mindenre futja. Ferkó tehát tanulhat. A háztáji kukoricát letörni Keresztanya segít — megteheti könnyen, se kutyája, se macskája. Az állatokat majd Vera látja el s amint nő, más feladatot is kap. No meg valamennyiük kénytelen volt belátni a nagy igazságot: ahol férfiember nincs a 44
