Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 6. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT BAJCSY-ZSILINSZKY ENDRE - Vigh Károly: A Bajcsy-Zsilinszky-dráma problémái

Amikor viszont pártpolitikai szervezkedésbe kezd, és olyan illúziókat táplál, hogy politikai programjával, a nemzeti radikalizmussal, Tarpáról kiindulva meghódítja a magyar paraszti és munkástömegeket, és végrehajtja országmentő reformprogramját, ismét csalódnia kell. A tarpai bukás 1935-ben egyben nagy mérföldkő is Zsilinszky életében. Ekkor jelenti ki az egyik választási gyűlésen: „A forradalmak után következő tizenöt év semmi újat nem hozott. Ez a tizenöt év nem tanult sem a forradalomból, sem pedig a magyar népmilliók szenvedéseiből... Én megtagadom ezt a 15 évet!” (Szabadság, 1935. márc. 31.)

Szövetkezése a korábban becsmérelt októbristákkal, majd mindinkább kiépülő kapcsolatai a szociáldemokratákkal és a polgári radikálisokkal, végül pedig fúziója a Független Kisgazda Párttal, egy népfront-politika alapjait rakja le — nem csupán Bajcsy-Zsilinszky számára — a magyar belpolitikai életben. E felgyorsuló lépések hátterében természetesen Hitler és a magyar függetlenséget fenyegető náci birodalom áll. Már csak egy lépés választja el Zsilinszkyt attól, hogy az ország és a nemzet megmentése érdekében a háború és a fasizmus elleni küzdelemben megtalálja az utat a szociáldemokrata párton túlmenően a kommunistákhoz is. És Zsilinszky bátran teszi meg ezt a lépést, amikor cikket ír a Népszava híres 1941. évi karácsonyi számában, majd 1942. március 15-én vállalja a Petőfi-szobor előtti szereplést a nagy háborúellenes tüntetés alkalmával, hogy olyan közismert föllépéséről ne is beszéljünk, mint bátor tanúvallomása a Schönherz-perben és más közös antifasiszta akciókban. Végül is — mint ismeretes — csupán az ő kezéből fogadta pisztolytűz 1944. március 19-én a német megszállókat, hogy azután október 15-én kiszabadulva, elvállalja a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságának vezetését.

Az egyetlen polgári politikus volt, aki a „túlsó” oldalról megtalálta az utat a munkásosztályhoz és rendkívüli morális ereje, megújulásra kész szelleme lehetővé tette számára az önként vállalt út végigküzdését. Szinte jelképnek is tekinthető, hogy 1944 karácsonyát megelőző reggelen azon az úton indul a vesztőhely felé, amelyen előzőleg három kommunista ifjúmunkást kísértek a kivégző osztag elé.

E vázlatosan felvillantott Zsilinszky-képből is láthatjuk — hogy ismét Illyést idézzük —: „volt pillanat, nem is egy, amikor Zsilinszky volt a magyarság, úgy jelképileg, hogy mégis valóságosan.”

Bajcsy-Zsilinszky életútja, amely Békéscsabától Szegeden át Sopronkőhidáig tele volt drámai eseményekkel, íróink egy részét is megihlette. Ha mindmáig nem is készült el a példázatos pályát felmutató drámai alkotás, szóljunk az eddigi kezdeményekről.

* * *

Az első kísérlet Illyés Gyuláé, aki — Zsilinszkyről írt remekmívű visszaemlékezésében vall erről — Malom a Séden című drámájában főhősnek akarta eredetileg választani. Végül mégis korainak érezte az időt egy Bajcsy-Zsilinszky dráma megalkotására és másként döntött.

Még 1978-ban megkérdeztem Illyést: miért tartotta korainak egy Zsilinszky-dráma megírását? Emlékeztetett arra, hogy a hatvanas évek első felében Zsilinszky személyének megítélésével kapcsolatban még erősen hatott a szektás-dogmatikus kor történetszemlélete és eszmeisége. Arra a kérdésre, hogy vajon foglalkoztatja-e még ennek az elmaradt drámának a gondolata, és szándékában áll-e ennyi év után egy kedvezőbb légkörben színpadra vinni Zsilinszky rendkívüli életpályáját, határozottan nemmel felelt. A félreértések elkerülése végett azonban sietve hozzá tette: változatlanul vallja mindazt, amit Zsilinszkyről memoárszerűen megírt, de számára a feladat már túl késői volna. Egyébként nem az ő műfaja a dokumentum-dráma, és Bajcsy-Zsilinszky életének nagy fordulatai, az egész pályaív egy ilyen megoldást sugallnak. Ő ugyan soha nem Brecht és Hochhuth útját járta, de elismeri: Bajcsy-Zsilinszky történelmi alakja egy ilyen drámai műfaj után kiált.

* * *

9