Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 5. szám - Vértessy György: Egy XI. századi "ómagyar" nyelvi emlék problémái

9. A ,bárd’ szó első megemlítése 1214-ből való. A magyar ,bárd’ vagy ófrancia, vagy közép-, esetleg alnémet jövevényszó. Hangtani szempontból az ófranciából való származtatás a legvalószínűbb. Latin alakja: „bardus”-kelta énekes (Benkő 1967., I. 248.). A magam részéről azonban nem tartom elképzelhetetlennek azt, hogy e kifejezést, illetve fegyvert ne ismerték vagy használták volna már a XI. században is.

10. Az ,eu’ iratunkban többször is ,e’ hangot jelöl. Lehetséges, hogy a „nemevágok” kifejezés bizonyos nemzetségek kiirtására utal vagy arra, hogy egyes, a lázadásban főszerepet játszó személyeket büntetésképpen magtalanítottak.

11. COLOMBUC (b = p) kolompuk-kolompok, talán harangok, de másféle magyarázat is lehetséges.

12. Ballagi Mór magyar—német szótára szerint a ,maraszt’ szó egyik német jelentése: „überweisen”, vagyis: bizonyítani. Ennek alapján az adott mondat így is értelmezhető: Oktalan (vagyis tanulatlan) asszonynép, a pápa úrhoz való hűségünket a harangok igenlő szavával bizonyítsuk.

Irodalom

BENKŐ LORÁND: A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. I. Budapest, 1967.

GYÖRFFY GYÖRGY: Anonymus Gesta Hungarorumának kora és hitelessége. Irodalomtörténeti Közlemények. 1970/1.

JAKUBOVICH EMIL—PAIS DEZSŐ: Ó-magyar olvasókönyv. Pécs, 1929.

KÁLTI MÁRK: Képes Krónika. Geréb L. fordítása. Budapest, 1971.

SÁRKÁNY KÁLMÁN: Koholmány-e az I. András-korabeli magyar imádság? Magyar Történelmi Szemle. Buenos Aires. 1972., II. éf. 2. sz.

SZÁNTÓ KÁROLY: Jerney János, a magyar őshaza kutatója. Magyar Nemzet. 1984. október 16. TÓTH BÉLA: Magyar ritkaságok. Budapest, 1899.

VÉRTESSY GYÖRGY: Vata rejtélye. 1984. (Kéziratban).

Papírváltósúly

94