Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 5. szám - Varga Domokos: Hangok és hangulatok

Varga Domokos

Hangok és hangulatok

A

•.nyelv nemcsak a megértésnek, hanem az érzelemkeltésnek is eszköze; a szónak nemcsak képzetfelidéző, hanem hangulatkeltő ereje is van” — írta Gombocz Zoltán 1926-ban megjelent nevezetes művében, a Jelentéstanban. Sőt azt is hozzátette: „A szóhangulat mindenekelőtt a hangalakhoz kapcsolódhatik: a beszédhangok bizonyos sorának, éppen úgy, mint a zenei hangsornak, lehet bizonyos hangulata, tekintet nélkül a hozzájuk fűződő értelemre.”

Olyan témáról beszélünk tehát, amely a szavak emberi értelmét is számításba veszi, de túl is lép azon.

Ugyanazok a hangok más fülekre másként hatnak persze. Hogy mégegyszer Gomboczot idézzem: „Egy előkelő jogászunk beszélte, hogy diákkorában Prágán keresztülutazva, bevetődött a cseh nemzeti színházba egy Hamlet-előadásra, s a cseh szöveg, amelyből pedig egy szót sem értett (kül. egyes szavak: Kubicka Ophélia, Pocem Hamlet), ellenállhatatlanul komikus hatást tett rá.”

Jómagam egy másik esetet említhetek. Sz. András barátomnak lengyel felesége van. Most már jól tud magyarul, de mikor még csak kóstolgatta szavaink ízét, mikor még csak ismerkedett a jelentésükkel, megdöbbent az undorítón. Nem értette, hogyan lehet ilyen csúnya értelme, mikor ő ezt találta az egyik legszebb magyar szónak.

De gustibus non est disputandum. A más-más anyanyelvűek más hangokat, hangsorokat találnak szépnek és csúnyának.

Hogy a magyar fülnek mi szép, mi nem szép, annak a titkát már sokan boncolgatták. Tudós nyelvészek is, így a többi között Zolnay Béla (Szóhangulat, 1940; Nyelv és hangulat, 1964) és Fónagy Iván (A költői nyelv hangtanából, 1959). S természetesen írók, költők is, például — hogy mást ne mondjak — számos írásában Kosztolányi Dezső. De a jelek szerint még mindig sok a felderítenivaló.

Összecsengések

Kiindulni természetesen csak abból a kétségbevonhatatlan igazságból lehet és szabad, hogy a hangok, hangsorok önmagukban véve nem jelentenek semmit sem. Hangulati tartalmat is inkább csak ismert jelentésű szavak, szócsoportok hordozhatnak. Minden nyelven belül kialakulnak azonban — hol kisebb, hol nagyobb mértékben — bizonyos összecsengések a szavak egy részének jelentéséhez fűződő hangulat és e szavak hangalakja között.

Egy-egy nyelv szavai ugyanis nem tekinthetők egymástól teljesen független, különálló egységeknek, hangulati értelemben sem. Bizonyos vonzáscsoportok hatása érvényesül, amelyeket a bennük előforduló közös hangok, hangcsoportok is összefűznek.

A nyelvmetafizika, a beszédhangoknak tulajdonított önkényes „jelentés” misztikuma ellen ezer érvvel küzdő Zolnay Béla is megállapítja: „Az akusztikummint valami mágnestű irányít a jelentések káoszában. A hangalak analógiák és reminisztenciák révén, és talán valami belső struktúránál fogva is, bizonyos keretek között a megértés eszköze és vala74