Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 5. szám - Zalán Tibor: Mintha írhatnék megint: vers
Zalán Tibor Mintha írhatnék megint Egy perc. A lány meg sem hőkölt belé Az üvegen milyen lassan csordul — de miért e vér Míg kiér a fényre a sikoly felébrednek s zengeni kezdenek a jéglapok és kié ez a homály a zongorában Fejem hanyatlik egy símogatás lágy neszében fejem a símogatásban lágyan neszez Itt élek a villámló sziklafalon Sirály érinti árnyával az áradó vizet Gálya mozdul roppant izmok lendítik tovább az időt barátaim Méltatlan hozzám ez a zenélő konyhaszék talán talán itt az agyamban feltétlenül az s a molylepkék a szüntelen röpdöső sárgásszürke ventillátorok »itt az agyamban itt az agyamban« Egy perc. A villámló sziklafalon kéz álmodik beléfelejti magát a légben suhogó lány hajába beléfelejti magát a halál síkjai között hintázó fénybe én már nem hiszem ÉN MÁR NEM HISZEM lennie kell valahol az éjben egy zuhanásnak egy elvágott torokból magasra szökkenő vérnek gyönyörbe ránduló leányölbe zúduló vad férfierőnek ott kell lennie ott
