Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 5. szám - Fejér Ádám: "...S még a templomot se építettük föl": gondolatok a magyar kultúráról

kultúrához tapadtság kényelmetlen állapotát megszüntessük, s szuverén személyiséggé válva, szellemi perspektívát nyitva, magunkat felszabadítsuk. A haza, mint más népek hazája is, számunkra se csak „bölcső és sír” legyen, „mely ápol s eltakar”, de az autonóm, személyes megfontoláson alapuló cselekvés színtere is. A végességbe zártság, a porba fulladás borzalma csillapuljon bennünk, s vegyük észre, hogy a templom, melynek építését a szétszóródástól való félelmében Ady sürgeti, a templom áll, csak meg kell tanulnunk látni és láttatni. Merjük hinni, hogy a mi hazánk sem csak e világból — földből s sárból — való, s ezért a mi kultúránk realitásait nem tapasztaló többi nemzet, a nagyvilág is értékelheti, számukra is lehet elismerésre méltó, tiszteletet parancsoló. Az elismerést talán éppen azáltal vívhatjuk ki, hogy az előttünk álló feladat megoldásaképpen leküzdünk egy másik, a mienkkel ellentétes elfogultságot is: beláttatjuk, az individuális erőfeszítés számára abszolút nézőpontot keresni, az individualitást metafizikailag megalapozni nemcsak reménytelen, de felesleges is, mert a kultúra az individuum szuverén tevékenységének nemcsak alkalmi színtere, de elengedhetetlen feltétele, természetes határa, bölcsője és sírja

Kaputár

6