Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 4. szám - VERSESKÖTETEK - MÉRLEGEN - Híreink
ismertek után — további négy fordítás-variációját. S a művelődési élmények hatására született költemények közé sorolhatjuk az ötrészes Bulgáriai képek-et is. E versek Kerék Imre nagy beleélő képességét, stílusérzékenységét, imitációs hajlandóságát bizonyítják. Az egyik portré (pl. a Berzsenyiről írott) valósággal rejtett önarckép, a másik vers (az Aranyról vagy a Nagy Lászlóról szóló) a költők ismert versmotívumaiból szőtt stílusimitáció. Van, ahol beéri a puszta konvenciók számbavételével (Középkori metszet), van, ahol tömör, telitalálat-értékű, merész vonásokkal rajzol arcképet (pl. Kassákról és Kondorról). Az egyik legszebb és leghitelesebb, tömör és sokat sejtető verse a Petőfi Sopronban című szonett-portré. A versek alaphangja általában komoly, ünnepélyes, a költői szólás fontosságát vállaló, a szavak súlyát, hangulati tartalmát ismerő. Mindemellett Kerék Imrének kitűnő képessége van az iróniára és a gúnyra. A negatív emberi tulajdonságokat, az irodalmi élet és a közélet fonákságait célbavevő versei, epigrammái leleplezőek, találóak. Sőt alkalmanként az indulat is elragadja, s ilyenkor kemény és kritikus szavakkal ront a „pannon derű”, „a jóltáplált, életvidám turista-had”, „a vállveregető nagyokosok” ellen. A költő formakultúrája igényes és változatos, a műfordítói gyakorlaton csiszolt. Versei zártak, kerekek. Henye, lekent, elnagyolt formai megoldásokkal nem éri be. Ismeri a ráolvasok merész szóösszetételeit és a dal könnyedségét, használ anakreoni versformát és szonettet, kedveli a rím örömét és a népballadák fordulatait. Egyetlen formai „újítása”: a legtöbb versben elhagyja az interpunkciót. A műveltséganyag képalkotását is átszínezi, a kulturális motívumok metaforáiba is fölszívódnak. „Nagy István-i havasok”-ról beszél, a téli tájban „Brueghel hazátlan varjai kerengnek” nála, a szénával rakott, kis kocsit húzó bulgáriai szamarak „egy Francis Jammes-versből előbukkanva cipelték a nyári berkek kakukkfűszagát”. A képalkotásban nem törekszik eredetiségre, metaforái nem hökkentenek meg. Gyakran beéri a konvencionális jelzőkkel („Mézsűrű, sárga fény esőz”), a már olvasott metaforával („bükkök gót boltívei”, „a homlok súlyos boltíve”), a készenkapott megoldással („világnyi huzat, „tócsák lúdbőrzenek”). De ezek mellett a kissé megfakult képek mellett — néha ugyanabban a versben — ott találjuk az eredeti költői képalkotás remekeit is. Az olyan, telitalálat-értékű metaforákat, mint: „Szemedben kilakoltatott madarak hangtalan sírása”, „szél recsegő magnetofonja”, „fellegek zsírja pattog izzó napserpenyőben”, „árva sor a mindenség noteszában” (Radnóti), „a forradalom csodaszarvasa” (Petőfi), „aknát telepít a kifinomult hallójáratokba” (Bartók). Külön figyelmet érdemelnek eredeti összevonásai, kötőjeles metaforái: „meduza-lebegésű délután”, „isten- homlokú szikla”, „sirályszámy-lobbanás”. Kerék Imre — a szó legtisztább és legnemesebb értelmében — szép verseket ír. Bízik a költői szó, a közlés értelmében, abban, hogy — mint mondja — „a költészetnek hidat kell vernie lélektől lélekig, vigaszt, bátorítást, hitet kell sugároznia olvasójának, vele igaz élményt, megszenvedett tartalmakat közölnie”. Tradicionális, hagyományápoló költői program ez? A mai költői divattól eltérő jellege adja meg merészségét, eredetiségét és újszerűségét. (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1985.) Tüskés Tibor Híreink A FORRÁS ÉRTÉKELÉSE Folyóiratunk 1985-ös évfolyamát és az 1986. évi terveket 1986. február 14-én értékelte a Művelődési Minisztérium Irodalmi és Művészettájékoztatási Főosztálya. A referátumot Gáspár György, a Főosztály munkatársa tartotta; a kibővített szerkesztőségi ülésen részt vett Rátki András főosztályvezető, Lendvay Ildikó, az MSZMP KB alosztályvezetője, valamint Kisné dr. Csányi Anikó, az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottságának osztályvezetője. BÁCS-KISKUN SAJTÓJA 1986. március 3-án összejövetelt tartott a Bács-Kiskun megyeiek Baráti Köre Budapesten. Az összejövetelen a kör tagjai Bács- Kiskun megye sajtójával, irodalmi életével ismerkedhettek; az esten folyóiratunkat Hatvani Dániel főszerkesztő, valamint Buda Ferenc és Pintér Lajos képviselte. ÚJ FOLYÓIRAT: A FALU A Falu címmel új, negyedévenként megjelenő folyóiratot indított a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, az Országos Környezet- és Természet- védelmi Hivatal és a MÉM Információs Központja. A lap településpolitikával, valamint a falu fejlesztésével és építészetével kapcsolatos tanulmányokat közöl; az első számban többek között Pozs- gay Imre A falu jövőjéről című írása és Enyedi Györgynek a településhálózat átalakulását vizsgáló tantídmdnyut plvasható. V % . . . r\ 96
