Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 4. szám - VERSESKÖTETEK - MÉRLEGEN - Vasy Géza: Kiss Benedek: Napok és szemek: [könyvismertetés]
Verseskötetek — mérlegen Kiss Benedek: Napok és szemek X JLzok, akiket a közelmúltban, a hetvenes években pályakezdőként, fiatal költőként emlegettek, mára a középnemzedékhez tartoznak. Ennek a gárdának indulásakor az volt a legszembeötlőbb, sokak által kárhoztatott sajátossága, hogy igen népes volt. Gondolták is, hogy törvényszerűen igen nagy lesz az elhullás, sokan abba fogják hagyni a versírást. Egyelőre ezek a feltételezések nem igazolódtak be. Persze, mint mindig, többen most is csak néhány publikációig jutottak el, de azok, akik rendszeresen publikáltak, majd kötethez jutottak, szinte mind jelen vannak azóta is. Ha sorraveszem azt a kereken ötven költőt, akiket 1977-ben a Tengerlátó című, reprezentatívnak szánt antológiában bemutathattam ebből a nemzedékből, akkor még magam is némi meglepődéssel látom, hogy azóta mindössze négyüknek nem jelent meg újabb verseskötete, bár a folyóiratokban ők is jelen vannak több-kevesebb rendszerességgel, s részben versekkel. Ez a folyamatos jelenlét érvényes e nemzedék egyetlen összetartozó csoportosulására, a Kilencekre is. Az elmúlt egy-másfél esztendőben mindüknek megjelent újabb kötete, sőt Utassy József már — elsőként e nemzedékből — összegyűjtött verseit is közreadta. A Kilencek másik vezéregyéniségének, Kiss Benedeknek most olvashatjuk negyedik verseskönyvét, melyet Napok és szemek címmel a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozott. Kiss Benedek előző könyve, Szemem parazsa mellett — hosszabb szünet után — 1982-ben jelent meg. A költő figyelmes olvasója már akkor észrevehette, hogy a mintegy évtizednyi termésből összeállított kötetből hiányzik jó néhány vers. Várható volt, hogy hamarosan újabb kötet mutatja be még annak az évtizednek a termését. A Napok és szemek igazolja ezt a várakozást. Újabb versekkel is kiegészült az anyag, de jórészt a hetvenes évek termésének kapjuk most is a metszetét. Ugyanaz a költői világ, ugyanaz a hanghordozás, ugyanaz az élményvilág, de részben más megközelítésben áll most előttünk. Mivel a két kötetben az összetartozás a legerősebb, bizonnyal többen lesznek, akik hiányolni fogják a régóta várt elmozdulást, e líra változását. Az ilyen olvasóknak azt tanácsolnám, hogy olvassák együtt e két könyvet, s akkor egy korszak gazdagabb képét fogják megtalálni. Egyúttal rá fognak találni a változás, az elmozdulás, a költői gazdagodás kétségtelen bizonyítékaira is. Ami állandó e költészetben, az elsősorban az áradó költőiség, a dal központi szerepe, s az elégikus hangvétel. Mindezt a társadalomba ágyazott önmegvalósítás lehetőségeinek kutatása, az eredmények és a gyakori kételyek felmutatása teszi tartalmassá. Az idő múlásával most már visszavonhatatlanul élménye lesz a költőnek az öregedés. Felnőtt, felnő már egy újabb nemzedék, a gyerekek nemzedéke, s az idősebbnek egyre többször lehet, egyre többször kell emlékeznie. Az emlék, a személyesen is átélt múlt és a jelen összevetése, egymásra rétegzése mind hangsúlyosabb része lesz Kiss Benedek költészetének. Reprezentatív példája ennek Tél és tél című verse: Kísértenek a régi telek, mikor még gyerek voltam, gyerek. De rövid is volt mind, istenem! Tél van most is, de ez végtelen. Az idő relativitása, a szubjektív idő egyre fokozódónak érzékelt üteme az elmúlásélmény hangulatát erősíti fel e versben. Ugyanakkor a gyerekkor még a korlátlan lehetőségek világa, az érett felnőttkor a korlátozó szükségszerűségek világa. Azért ne higgyük azt, hogy valami borongós koraöreg lírát hoz létre Kiss Benedek. Megérinti az elmúlás, de uralkodóbb szólama a helytállásé, a megújulásé. „Öreg tőkék közt fiatalodva / ülök a Szentgyörgyhegyen / — kezdi egyik versét, amelyben felszikrázik az életöröm, a munkakedv. A termé90
