Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 4. szám - ÍRÁSOK SZOCIOGRÁFIAI KÖNYVEKRŐL - Pintér Lajos: A Béke-téri piacon: Álom: versek
Álom Mennyi álom, álomi lebegés, s mennyi lom, ál-álom, lázálom, a köd csikócsapatai a Dunánál. Vízisielők: járkáló jézuskrisztusok a megváltatlan habok fölött. Összefogva s újra felosztva a világ, egy kisfiú sír, egy férfi lődörög, mikor osztották, nekik nem jutott. Szégyenlős, szerelmes szavak, mennyire kívántalak. Freskó az ezredfordulón: Szálkák, tulipánvirág bálák. Ideiglenes slágerzene, törött pohár szilánkja száll. Az ott madár? Huzat-cibálta ablakszámy csupán. Szeress, szeress, szeress, szeress, szép ruha volnál, megvennélek, ha új film volnál vagy tiltott könyv vagy titkolt történelem jaj, megnéznélek, megkeresnélek. Érvénytelen hasonlatok. Új labda: játszanék veled. Minden szerelmes örök gyerek. Sárgult fénykép: minden szerelmes örök öreg. Érvénytelen metaforák. Honfoglalód vagyok: az arcod alföldjén, kibontott melled dombján, csukd hát a szempillád rám. Arcod pici ránca: szemed alatt az idő rovásírása. Most valaki legázol, most valakit leigázol. Kiáltom: enyém vagy, enyém, s üres kezemre nézek. Most idegen vagyok, világvárosi utcán szemben veled, most apád vagyok, most nővérem vagy, vagy pedig húgom — nem is tudom, de hű rokon.
