Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 4. szám - ÍRÁSOK SZOCIOGRÁFIAI KÖNYVEKRŐL - Tornai József: Hej, síposok, hej, barlangfestők: Az indián teknősbéka-dala: versek
Tornai József Hej, síposok, hej, barlangfestők Hej, síposok, hej, barlangfestők, valami nem tud belőletek kiszakadni, hej, költők, valami a kavargásban, sós vízpermetben lentmarad, vérünkben az emlékezhetetlen emlék (ugye, emlékeztek?), amihez vak a szemünk, csonka a kezünk, ti legdurvábbak és legkényesebbek, azt a tiszta képet, azokat a fény-cikkanásokat nem lehet a fejünk áradatából kiszabadítani, letesszük hullámtaréja előtt a dobot, becsukjuk az írógépet, hej, húr-ütők, hej, kőszellem-faragók, hajunkat vonyítva fújja a százemeletes házak felé a szél, hej, költők, hej, dombos hasú férfiasszony-istenek, hej, síposok, hej, barlangfestők! Az indián teknősbéka-dala Mióta szerelmem teknősbékává változott, arra kérem a Nagyszellemet, hadd lehessek vadgerle vagy feketerigó. Tegnap nem gondoltam rá, hogy fölöttünk kering a szemmelverés démona, városok tévelygője lettem, és este, mire visszajöttem a házba, a szerelmem már nem tudott lemászni az ágyról, olyan nehéz lett a teste a teknőc-páncél alatt. Arra kérem a Nagyszellemet, hadd legyek vadgerle vagy feketerigó. 80
