Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 4. szám - ÍRÁSOK SZOCIOGRÁFIAI KÖNYVEKRŐL - Csalog Zsolt: Cigányon nem fog az átok: részletek
Ment egyszer a cigán hazafele. Mer lakodalomba muzsikált, ászt ícaka ment hazafele a hegedű) ivei, íhes is vót szegín, meg fázott nagyon — oszt a setítbe eltívedt oszt beleszakadt a vízbe, deríkig! Oszt ahogy ott vergődik, má nyakig van a sárba, majd belé fúl — egyszercsak ott-terem egy HÓfehírhajú kis öregember! Oszt aszondja a cigánnak: — Na cigán — aszondja —, fázol? — Hát bizon fázok, kedves uram! — Meg íhes is vagy cigán? — Bizon íhes vagyok, aranyos uram! — aszondja a cigán. — Na mit szeretníl jobban — aszondja a hófehírhajú öregember —, enni szeretníl inkább, vagy melegenni? Oszt okos vót a cigán! — Szalonnátsütni szeretník, drágajó uram! — aszondja. Mer gondolta hogy akkor melegedik is, meg jól is lakik! — Jó van cigán, csináljad akkor! — aszondja a hófehérhajú öreg. Mer av vót a jóisten! Meg is lett: rögtön kinn vót a cigán a vízbül, sütötte a szalonnát, melegedett, jóllakott. Nízi közbe az öregember, lássa hogy míllyen íhessen eszi a cigány a szalonnát, meg míllyen fagyossan melegszik — megsajnálja nagyon! Aszondja neki: — Na cigány, mit szeretníl még? — Jaj uram — aszondja a cigán —, szeretník nagygazda lenni! — No legyíl akkor nagygazda! Oszt alighogy kimondta, meg is lett: nagygazda lett a cigány! Másnap megin megyen az öregember. Hogy megnízze, mit csinál a cigány. — Hogy vagy cigán? Szeretel nagygazda lenni? — Áá — aszondja a cigány —, unalmas ez! Tudod mi szeretník lenni? KIRÁLY! Ki se mondta még, király lett a cigán! Másnap megin, az öregember: — Na cigán! Hogy megy sorod? Miilyen királynak lenni? — Áá — aszondja a cigán —, minek e? Nem ír es semmit se! — Mír — aszondja az öregember —, hát mi a baj? — Tudod pajtás mi szeretník igazán lenni? — Na micsoda? — ISTEN! — ISTE-EN?! — aszondja az isten. — Na MARS vissza akkor a pocsolyába! Oszt NYAKIG merült megin a sárba a cigán! Mer ez így van: mentül több valamije van az embernek, csak anná többre vágyik! Nemcsak cigánba, magyarba is így van ez! Hogy mentül jobb a helyzete, anná jobbat kíván! Oszt a vígin: ZSUPSZ vissza a sárba, oszt nem maradt semmije se! Nagyapámnak vót ez a mesíje — de sokat hallottam! Nagyon szípen mesílte, el lehetett kípzelni, de tisztára LÁTNI lehetett, ahogy gyön hazafele a lakodalombul a cigány, egy nagyon szegín cigán, rongyossan, „tőke-fasza kinn van a nadrágbul”, így mesílte mindég nagyapám, oszt íhes rettentőn, mer kapott a lagziba sütemínt de nem ette meg, otthon várja a hat íhes rajkó, azoknak viszi a sütemínt a hegedűtokba — oszt ZUTTY bele a pocsolyába! Hogy a csokomyakkendőjiig írt neki a hideg sár! * * * Ez a jó világ! Ez a jó ílet. A mostani! Mer szabadság van! Mindenki azt csinál amit akar! Anikó nem szereti hallani, veszekszik velem ha mondom. Aszondja: nem igaz hogy mindenki azt csinál amit akar. Mer, aszondja, kereskedís nincsen már. Mer tilos lett, oszt megszűnt. — Hogy nincsen kereskedís?! DEEhon nincs! Ne monjad má Anikó, hát LÁTOM hogy van! Meg hogy ű se azt csinálta amit akar. Mert hogy ki kellett neki lípni a drágajó munka72
