Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 4. szám - Vekerdi László: Embertudomány - kultúrák - történelem: a kulturális antropológia kihívása
egysége, ha úgy tetszik atomja is sokkal nagyobb az egyszerű mag-családnál, s úgy van körülhatárolva, hogy könnyen létrejöhessenek belőle a társadalom nagyobb csoportjai. „A legegyszerűbb rokonsági struktúra sem konstruálható meg az apából, anyából s gyerekeiből álló biológiai családból; már ez is, önmagában, valamiféle szövetségi relációt feltételez.” Lévis-Strauss 1945-ben egy négyszög-rendszert tekintett a rokonsági kapcsolatok atomjának: fivér és nővér, férj és feleség, apa és fiú, anyai nagybátya és unokaöccs viszonyát. Az anyai nagybátya mintegy vegyértékként kapcsolja ezt az atomot az anya származási vonalához, azaz ahhoz a csoporthoz, akiktől a férj a feleségét kapta, szövetségek s újabb házasságok alapját teremtve meg ezáltal. Az incesztus-tilalom lényege is éppen az, hogy asszonyokat szabadít fel másoknak, miközben a lemondásért cserébe máshonnét remélhet asszonyt a tilalom megtartója. Egyfajta kölcsönös ajándékozás ez is, s mint minden kölcsönös ajándékozásnak, ennek is szolidaritás és szövetség a célja. S mivel a lehető legértékesebb ajándékról van szó, érthető, hogy ez a leghatásosabb, és pontosan igyekeznek szabályozni a módját. Maga Lévis-Strauss sem gondolta persze soha, hogy azokat a bonyolult struktúrákat, amik a szabályozásban föltárhatok, tudatosan építették ki. Inkább az érzelmi viszonyulások különös szimmetriáit föltételezte, szimmetriákat, amelyek kialakítják a rokonság elemi struktúráit s az ezekből következő házasodási, helyesebben menyasszony-adási és -kapási szabályokat. Az említett négyszögű elemi struktúrában például a nővér—fivér közötti viszony úgy aránylik a férj—feleség közötti viszonyhoz, mint ahogyan az apa—fiú közötti érzelmi viszony aránylik a fiú és az anyai nagybátyja közötti viszonyhoz. Ha tehát a férj —feleség közti viszony pozitív és a fivér—nővér közti negatív, akkor igen valószínű, hogy az apa—fiú viszony is negatív lesz és a fiú—nagybácsi viszony pozitív. A szimmetriaszabályok alkalmazásánál azonban ügyelni kell az elemi struktúra kijelölésére, mert a négyszögű struktúra csupán a legegyszerűbb eset, ami nem zárja ki bonyolultabb — olykor sokkal bonyolultabb — rokonság-atomok létezését, mint ahogyan a hidrogénatom is csupán a legegyszerűbb más, nála nehezebb atomok közül, s nem az egyetlen lehetőség. A polinéziai mundugomoroknál például bonyolítja a helyzetet a leszármazás: a fiúnál matrilineárisan, a leánynál patrilineárisan számítódik, úgyhogy fivér és nővér genealógiai- lag különböző statuszúak. A házasság nő-cserével zajlik, s a fiával szolidáris anya így arra tartogatja leányát, hogy menyasszonyt szerezhessen általa fiának. De az apa is őrzi lányait, hiszen általuk szerezhet új feleségeket. Nyilvánvaló rivalizálás, sőt ellenszenv alakul hát ki apa és fiú közt, amit az anya hiába próbál enyhíteni, legfeljebb férjével kerül még nagyobb ellentétbe. De a fiútestvérek is rivalizálnak a feleségre becserélhető nővérek miatt. Ezzel szemben a fiú és anyai nagybátyja közt szívélyes a viszony; a fiú hozzá menekül apjával való konfliktusai esetén. „Tehát szemben több negatív viszonyulással — amilyen az apa és a fiú, az anya és a lány, a fivér és a nővér, a férj és a feleség közötti — látszatra csupán egyetlen pozitív reláció létezik, a fiú és az anyai nagybátya közötti, nem számítva az anya és a fia, valamint az apa és leánya közti viszonyt, ami nem szerepel első diagramjainkon.” De nem az elv, csak a túl egyszerűre választott diagram hibádzik. Lévi-Strauss ragyogó (ám igen nehezen követhető) elemzéssel igazolja, hogy itt is található olyan elemi rokonsági struktúra, amelyben az ellentétes attitűdök kiegyensúlyozzák egymást, s megteremtik a házasságokon keresztül a vér szerinti és a szövetségi kapcsolatok harmóniáját. Ez a szerkezeti egyensúly és harmónia Lévi-Strauss elméletében a törzsi társadalmak stabilitásának és funkcionálásának az alapja; ez azonban semmiképpen sem jelenti azt, hogy semmibe veimé a történeti és a gazdasági faktorokat. Ellenkezőleg, ismételten és nyomatékkai figyelmeztet jelenlétükre és jelentőségükre. Csak éppen az ellen tiltakozik, hogy gépiesen alkalmazzuk a törzsi társadalmakra a történészek merev kronológiáját és a gazdasági rendszerek mi világunkból absztrahált szkémáit. Braudelre hivatkozva figyelmeztet az idő erősen különböző ütemére a történelem különféle struktúráiban. Semmi kétség, a „történelemben” élnek a törzsi társadalmak is, nekik is megvan a maguk története, „de úgy látszik, kidolgoztak vagy megőriztek valami különös bölcsességet, ami arra 20
