Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 3. szám - Írások az első generációs értelmiségi létről, tudatról - Kiss Dénes: Nagy ezüst sorstükör: Kósa Csaba könyve a Dunáról: [Kósa Csaba: Nagy ezüst országút]: [könyvismertetés]
története Széchenyi küzdelmével, hanem azért is, mert az érzelmi töltés elősegítője az értelmi befogadásnak. Ilyen formában példát adhat a történelemtanítás módszeréhez is. Persze mindehhez nem elég az elhatározás, a szépírói tehetség, szükséges az ismeretek és tények izgalmas egybeszövése. A haza szeretete a haza ismereténél kezdődik! Az ismeret az ember legfontosabb bortoka s Kosa Csaba máris nagybirtokos. (Bizonyára nem véletlen, hogy újabb könyvét az Árpád-házi királyainkról írja.) A Duna „története” nélkül pedig meg sem írható Magyarország történelme. A nem mindennapi vállalkozást kell újra dicsérnünk, s azt a törekvést, amit a nemzettudatért az író sajátosan valósit meg. Nem hiába idézi könyvében ő is Kölcsey sorait: „Minden nemzet, mely elmúlt kora emlékezetét semmivé teszi, vagy semmivé lenni hagyja, saját nemzeti életét gyilkolja meg . . Nagyonis tudatos írói vállalkozás tehát Kosa Csabáé, a nagy folyamból ennek az emlékezetnek „csuda dolgait” idézi föl. Lapozzunk vissza ahhoz a fejezethez végezetül, amelyben az ácsi aranyászról ír. „Ketten vannak már csak, két öregember. A csallóközaranyosi Zsemlovics Imre és az ácsi Nagy Lajos.” Nagy Lajos elmondta az írónak, hogy ö még fiataloknak is tanította táborban az aranymosást, de ők is azt hitték, gyorsan meg lehet ezzel a munkával gazdagodni. „Hát nem! Nem lehet. Az aranyért izzadni, gürcölni kell. Napi egy grammért.” Napi négy köbméter fövenyt és ötezer liter vizet kell szakértelemmel „meringölni”, ismerni kell a folyam természetét és még sok minden mást! Csakis a megfelelő ismeretek alapján folytatott küzdelemmel és hittel lehet eredményt elérni! Ezt vallja valamennyi öreg „víziember”, akivel az író beszélgetett. Az ő sorsuk fövenyéből meringölte az aranyat. Mert a Duna ma is „ . . .lerakja a messziről cipelt terheket. Kavicsot, fövenyt és nagyúri gesztussal aranyat terít.” így folyik, zajlik partjain ma is a történelem. De vajon lesz-e elég aranyász, aki föl is mutatja a nemesére napi grammjait, gazdagodásunkra? Hány ilyen arc hajol még a nagy ezüst sorstükör fölé e tájon? Kenta úr 95
