Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 3. szám - Huszár Sándor: Hol van az a nyár?: (kisregény, II. rész)

az öregasszonyok a halotti ruhát, leplet, miegymást idejében rendbe tesznek. Az életemet, azt mondtam, velem kell temetni. Véletlen szüleménye voltam. Nem jellemző az én életem a korra. Hibrid. Amelynek lám az utódai vissza is térnek a jó polgári keretbe. A jólét a fontos, a többi nem érdekes. Én nem ilyen voltam. Prófétának születtem, de nem volt üresedés.

— Végülis tanítottál.

— Tanítottam, de ezzel most mit akarsz?

— Arról beszélj, — biztattam.

— Miért? Miért akarsz te engem kikérdezni? Miért akarsz te engem meggyötörni? Engem a káderes sem faggatott így soha. A kormány ugye rám tette a pecsétet hogy nihil obstat és ezzel törvényesített. És ettől kezdve békén hagytak.

Kicsit kiesett a szerepéből.

— A Kormány, mármint a pártfogóm ...

— Hogyne, emlékszem rá!

— Találkoztál vele mostanában?

— Kormány most is — válaszoltam. — De miért nem írsz neki?

— Mit? — kérdezte.

— Azt, hogy mit csinálsz.

— Áh! — legyintett.

— És nekem miért nem írtál?

— Mit? )

Elhatároztam, hogy támadni fogok.

— Azt, hogy ha te vén népmentő, te valamikori szépreményű hírlapíró, ha eljössz ide s megkeresel, éjszaka nem fogok aludni. Nem fogok aludni, mert rájövök: túl hamar és túl könnyen temettem el magam. És emiatt elkerül majd az álom ...

— Regényes — mondta.

— De igaz, — mondtam.

— Hát maga a tény, hogy nem aludtam, feltétlenül.

Hallgatott.

— Jöjjek holnap? — kérdeztem egy idő után.

Erre sem felelt.

— Úgyis jövök — mondottam.

Ittunk.

— Tudod, — kezdte el ujjai közt forgatva a poharat, — annak idején a lakásunkban volt egy hűtőszekrény. Elég nagy hűtőszekrény. Talán hét ezer lejbe került a hatvanas években. Ment is tisztességesen jó tíz esztendeig. Egyszer aztán elromlott. Mint az én öregjeim itt az aggmenházban, összeibrikálta magát reggelre. És nyár volt. A fagyasztó tele hússal. A hűtőrész az egész hétre vasárnap főzött élelemmel. Mert Ágota akkor még dolgozott. És ő egy nagyon aggályoskodó káder volt, egy percet sem vett el a munkájától, tehát főleg vasárnap volt háziasszony. A hét többi napján vasalt köpenyt viselt. A feleségem megnézte a fridzsidert és azt mondta, ha aznap nem szerzek valakit s nem csináltatom meg, kidobhatom az egész éléskamrát, a nehezen szerzett, de sok kiló hússal együtt. Hát nagyon megijedtem. Honnan vegyek elő én szerelőt? A szövetkezetből, felelte Ágota és elment az iskolába. Felöltöztem és elindultam. Nem messze tőlünk volt is egy kisipari szövetkezet, de ott nem foglalkoztak hűtőszekrényekkel. Mondták azonban, hogy hová forduljak. Az már bent volt a központban. Rendben van, megtartottam az óráimat és beszaladtam a központba. Mondom mi van. A fiatal főnök, vagy micsoda azt mondja: be kell hozni, másképpen nem tudnak rajtam segiteni. Hát az teljesen lehetetlen, mondottam, megfizetem, küldjenek ki valakit. Azt mondja: a gáz szaladt ki a masinából, újra kell tölteni, ha jól emlékszem ammóniákgázzal, de biztos rosszul emlékszem. Mondom, hogy jöjjenek s töltsék fel. Nem lehet, mert a gáz az gáz. Nagy palackokban van, nincs ember, sok a hívás, szóval nem lehet.

56