Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 1. szám - ÍRÁSOK AZ AGRÁRKÉRDÉSEK TÁRGYKÖRÉBŐL - A hazai agrárvilág - átmeneti korban: Fekete Gyula válaszol Pál Gyula kérdéseire

Személyes ismerősöm volt B. K., írtam is róla. 1947-ben a Magkereskedelmi Vállalat vezérigazgatójának nevezték ki, mint parasztkádert, de amikor hallotta a rossz híreket otthonról, lemondott tisztségéről, visszament a falujába, hogy ő alakítsa meg a termelőszövetkezetet. Összekülönbözött a járással, kuláklistára tették, kizárták a pártból, a szövetkezetből, de azt is lehetetlenné tették, hogy bárhol elhelyezkedjék. Csak évek múlva sikerült felderítenem, milyen alapon minősítették kuláknak ezt a hétgyerekes szegényparasztot, a helybeli Földigénylő Bizottság volt elnökét, aki egy hold saját földjéhez a földosztáskor másfél holdat osztott magának.

„Huszonnyolc holdat bérelt a múltban.” (Évről évre összeadták egy-két holdas bérleteit, így jött ki 25 év alatt: 28 hold bérlet.)

„Idegen munkaerőt alkalmazott”. (Egy-egy alkalommal, többnyire, amikor az asszony lebabázott, a piacoló kiskertész rászorult a pár hetes-hónapos fizetett segítségre.)

„A múltban vezérigazgató volt.” (A múltban, vagyis 1947—48-ban, mint említettem, kiemelt parasztkáderként.)

Szó sem volt itt elvekről, pusztán egy rosszfajta hatalmi gyakorlatról. Már azt is fülsértő mentegetésnek érzem, hogy csupán „eltorzította” helyes szocialista elveinket ez a gyakorlat, már ez a mentegetés is szocialista elveink meggyalázása.

Egyébként a magyar mezőgazdaságban korántsem uralkodott az árutermelő kapitalista gazdasági forma. Eszerint a birtokos-kapitalista — agrárproletár megosztottság sem különítette el élesen, két ellentétes érdekű osztályra a parasztságot, s a kizsákmányolás jellege sem kapitalista volt, sokkal szövevényesebb annál. A nagybirtokon még a feudális viszonyok uralkodtak, a kisebb birtokokon pedig a gazda és az idénymunkások, cselédek kapcsolatát valami régről örökölt patriarchális viszony jellemezte. Ebben a sajátos kapcsolatrendszerben a cseléd, az évtizedeken át azonos részesarató, részesmunkás, ha nem is családtagnak, de afféle családi kültagnak számított, házanépével együtt. Telnek az évtizedek, amióta az érdekkapcsolatok megszakadtak, de ezek az emberi kapcsolatok sok esetben még ma is élnek. Magam láttam, legutóbb Öcsödön, egy hajdani, ma már nyolcvanon túli gazda házában a családi képek között a falon az egykori cseléd családi fényképét. Ma is ellátogat néha, ha máskor nem, karácsonykor, István-napot köszönteni.

Mindezzel csak jelezni kívánom, mennyire nem „a konkrét helyzet konkrét elemzésén” alapult az ötvenes évek parasztpolitikája.

4. Ausztria, hogy a kapitalista árutermelésben utolérje a nyugati államokat, iparosodni akart, és a magyar ipar fejlesztését is tervezte, de a magyar nemesség nem mondott le az adómentességről. Ezért Ausztria változtatott a politikáján, és most már minden áron akadályozta a magyar iparosítást. A védővámok következtében a mezőgazdasági többlettermelés ugyanis hozzájárult a birodalom költségeinek a fedezéséhez, ezért, hogy többet és olcsóbban termelhessen, igyekezett a magyar parasztság helyzetén könnyíteni. (Mária Terézia Urbáriuma, II. József jobbágyvédő rendelete.) Az Ön véleménye szerint a két Habsburg-uralkodó jobbágyvédő rendeletéi ellenére a magyar parasztság miért maradt meg mégis magyarnak?

— Nem volt az olyan hosszú szakasz a történelemben. Még annyira sem volt hosszú, hogy a kuruc rebellió hagyományait, a német áfium keserű ízeit, a sok évszázad során felgyűlt — népdalainkban is honos — németellenességet elaltassa a népi ösztönökben. Bár lehetséges, ebből a korból ered az a naiv királytisztelet, amelynek nyomait még századunk elején is föllelhetjük a közgondolkozásban.

A tenyészet törvényeit csúfolta volna meg a magyar jobbágyság, ha a hol jóindulatú, hol manipuláló királyi pátenseket nyelve feladásával viszonozza. Anyanyelvet feladni? (Nemzettudatról a jobbágyság körében.még alig beszélhetünk.) Megtagadni kultúrát, hagyományokat? Nagy tömbökben élő népcsoportokat sem a kalács, sem a korbács nem késztethet s nem kényszeríthet erre. Szórványokat már sokkal inkább.

S hadd tegyem hozzá: az elnémetesítő törekvésekkel szemben elég nagy területeken ellenállt a „magyar hitű” vallás is, a reformáció népi bázisa. No és, az utóbbi időben sokat ócsárolt köznemesség, amelynek már határozott nemzettudata is volt. A paraszti, félpa4