Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 3. szám - Varga Dávid: Eltűnt - kezében bottal, virággal
országos körözést. Kutatnak — ha nem is ilyen ütemben — minden eltűnt után, annál is inkább, mert a felsőbb (megyei) kapitányság és a minisztérium is rendszeresen visszavisszatér egy-egy felderítetlen ügyre, aktáit bekéri, és legtöbbször újabb, még alaposabb nyomozást rendel el. Ez nem szubjektív megítélés dolga; szabályzat írja elő. Nagyon körültekintően kell eljárniuk, hiszen a keresés, nyomozás valójában „nyomás a környezetre”, nyugtalanító, bántó procedúra; mindenkit meg kell hallgatni, nem lehet fantáziára, vélekedésre alapozni. Ki nem kerülhető kérdés: vajon Vincze János ügyével a rendőrség a szükségesnél lassabban, kisebb apparátussal foglalkozott? Hanyagság, nemtörődömség-e ennek az oka? Netán az a hallgatólagos meggondolás (is) rejlik mögötte, hogy egy nyolcvanéves öregemberrel — kisemberrel — nem is kell alaposan foglalkozni? A családtagok konkrét észrevételei szerint a rendőrség Vincze Jánost késve, csak egy több napos eső után kereste, amit bizonyít, hogy amikor az egyik családtag kb. egy héttel eltűnése után, S. városban, az arra járó rendőrtől érdeklődött az^ esetről, a szolgálattevő nem is tudott a dologról. A másik érv: nem annyira késve, mint inkább szakszerűtlenül és nem elég széleskörűen keresték: egy bizonyos nyomon nem mentek tovább — pedig kiderült, hogy egy vasutas látta egy közeli vasútállomáson, eltűnése után pár nappal, éjjel fél egykor. A nyomozási jegyzőkönyvben rögzítettek szerint az illetékes kapitányság az eltűntet már eltűnése után három nappal országos körözés formájában is kereste. Az 1979. szeptember 18-i bejelentés után egy héttel: szeptember 25-én rögzítették az első nyomozási eredményeket, amelyekből kiderül, hogy előbb a falu közvetlen körzetében kutatták át a szőlőket, présházakat, gödröket, eldugott helyeket, s több olyan személlyel beszéltek, aki — feltehetően utoljára — látta Vincze Jánost. Minthogy ez eredménytelen volt, 26-án — miközben már a p.-i tsz-ben is tudtak róla, a kombájnosok figyelték stb. — három nyomozó, egy bűnügyi osztályvezető és nyolc rendőr láncban kutatta át az összes — tágabb — környékbeli, „vélt lelőhelyeket”, de egy kockás ingen kívül, amiről kiderült, hogy nem az övé volt, semmit sem találtak. Az egyik nyomozó feljegyzése szerint tehát október 1-én egy vasutas látta Vincze Jánost az sz.-i vasútállomáson, éjjel fél egykor. Rászólt, mire az öregember, zavaros válasz után eltűnt a sötétben. A rendőrség véleménye: ez a nyom, tekintettel a községből négy irányba vezető vasútra, követhetetlen. Ettől fogva egészen 1983 februárjáig még számos esetben nyomoztak — felsőbb felszólításra, ismételt kérésre is. Az országos körözés alapján jöttek visszajelzések — nem egyszer fényképek is — Budapestről, Kecskemétről, Szabolcs-Szat- márból, ám a keresés mindezek ellenére eredménytelen maradt. Mindez csak a reményt keltő akciók summázata; figyelmük kiterjedt a Dráva-mentére és a szomszédos Eszékre is. Az üggyel foglalkozó magasrangú rendőrtiszt véleménye szerint kisebb hibát a nyomozásban elkövethettek ugyan, de ezen semmiképpen sem „csúszhatott ki” egy ember. Mindezek ismeretében aligha lehet kételkedni a nyomozás meggyőző, segítőkész voltában — kivéve az a bizonyos sz.-i nyom, amin valóban tovább kellett volna menni. Valaki elmondta azt is: látták az öregembert a közeli Cs. faluban, ahol egy üzemi portán vizet kért. Nem kevésbé érdekes: vajon miért akadályozta meg a rendőrség Vincze János nyilvános keresését a rádióban, televízióban, hiszen minél előbb nyilvánosságot kap eltűnése, annál több az esély az előkerülésére. Az illetékes rendőrtiszt szerint „nincs akadálya a nyilvános körözésnek, a szervezet nem misztifikálja ezt” — ám ne feledjük: véleménye ma hangzott el, az eset pedig hat éve történt... A mostanában a sajtóban megjelenő közleményekből is az derül ki: egy-egy eltűnés kezdete és a sajtóközlemény között olykor 3—4 hónap is eltelik ... Talán mert vannak olyan — rendőrségi — vélemények is, miszerint a nyilvánosságra hozatal nem sokat segít... Ez szögesen ellentétes azzal, hogy bűnözők keresésekor, megtalálásakor sokszor hivatkoznak a lakosság hasznos észrevételeire. Ha olyankor hasznos ez, az eltűntek esetében miért nem az? 10
