Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 3. szám - Varga Dávid: Eltűnt - kezében bottal, virággal

A döcögve induló diskurzusban kemény, önigazoló frontot alkot a család. Ilont a férfiak csak elvétve engedik szóhoz jutni, akkor is leintik. Alig leplezetten törekednek arra, hogy minél jobban befeketítsék az eltűnt öregembert. Ismét feltárulnak a családi anyagi viszonyok — persze, megint más „olvasásban”.

A takarékkönyvről például azt mondják, az öregember az első szóra odaadta nekik, hogy a ház tetőjavítására használják fel, majd a korábbi kategorikus „mienk volt”-ot elkenik: Vincze János anyagi ügyeit nem lehetett követni, s a pénz eredetileg a mindenkori tartalékot képezte. „Nem sokkal azután, hogy apám eltűnt — így a házigazda — kaptam Stefánia húgomtól postán, váratlanul, kétezer forintot. Sejti-e, hogy ez mit jelent? Megmondom: a húgom tudja, hogy mi voltunk legjobban megcsalva apánktól, anyagilag ... Egyébként kerestettük, én magam két nap alatt az összes környékbeli erdőt bejártam. Tudja, miben hibáztunk csak? A kabátjába nem írtuk, varrtuk be a címét és a nevét!...”

Anna, a középső Vincze-lány felismerhető fájdalommal bár, de túlzások nélkül pillant vissza a történtekre:

— Szerintem Ilon és Jóska volt a közvetlen oka apám eltűnésének. Jóska azért, mert bár nem készakarva, de elengedte, Ilon meg azért, mert nem jól bánt apámmal. Mikor arról volt szó, hogy rájuk íratja a házat, valahogy nagyon sürgősen tették ezt, nagyon kellett nekik az a ház, annyira kapzsik, vagyonszeretők. De nem tartották el becsületesen apámat — és korábban anyámat se! Mikor haldoklott, nem is értesítettek; mire odaértem, már meghalt... A legnagyobb hiba az volt, mikor az öcsémék kizárták a saját házából. Rendbe akarták tenni, hogy a kis Jóskának legyen, de apámat a saját házában kellett volna hagyni, azért építette. Ezekkel nem jött ki, nem is jöhetett. Sokszor panaszkodott, hogy Ilon fellökte őt... A gyógyszerezését is hanyagolták; csak megvették, de nem adták be neki. Amikor nálam volt egy pár napig, pontosan kapta a gyógyszert, és látszott is rajta, hogy javul. Meg is mondta, hogy nem jön ki Ilonnal, előre megmondta! Ide, hozzám eljött volna, de az uram nem bírta ... Nem jól bántak vele, azért lett kódorgó.

K. Mihályné, 76 éves öregasszony a közvetlen szomszéd. Agyvérzése volt; a minap meg elcsúszott, combnyaktörés érte. A körzeti orvossal együtt kopogtatok be hozzá.

— Üldögélek, gondolkodok, nézegetek — mondja éneklő hangon —, nagyon unalmas egyedül. Az a baj, hogy a fiaim nem látogatnak, tudja! János bácsi? ... Nagyon jó ember volt; ide járt, mindig adtunk neki enni... Rossz sora volt, a menye nem szívelte. Sokszor egy, másfél napot is elüldögéltünk együtt itt a pádon . .. Hát a bajunkról beszélgettünk ... Nézze csak, ő csinálta ezt a kis konyhát; jó kőműves volt. Jószívű volt, segítőkész, az, ha kellett valamit csinálni, mindjárt ugrott. Egyébként csendes ember volt, a menyére se nagyon panaszkodott. Pedig azok lezárták az ajtaját, nem tudott be se menni, így aztán több helyre eljárt, magafajta öregekhez ... Szegény öreg János bácsi, istenem!... Azt mondta, ő beugrik a Dunába, ha nagyon rosszul lesz, és akkor el van temetve. Ne legyen szerencséje soha annak, aki az oka, hogy elment... Mikor is? Egy nagy esőben jött szállásért, hogy csak egy kis sarkot adjunk neki. A lányom nem mert neki helyet adni, mert félt, hogy Ilon az egész falu előtt kibeszéli. Most már ő is nagyon bánja, hogy akkor nem adott helyet neki...

* * *

A közvetlen eltartó Vincze-család felelőssége nyilvánvaló, ám azokat a mentőkörülményeket sem hallgathatjuk el, amelyek mellettük szólnak.

Vincze József több szakmát megtanult, a tsz-ben és a faluban kitűnő munkaerőnek tartják. A család élete semmiben sem különbözik az erősen háztájizó többi falusi családétól; egy sereg állatot — disznót, birkákat — nevel udvarában a fia is. Valószínűleg így éltek volna akkor is, ha az élet nem szorítja erre őket — de ezt tette: Vinczéné, gerincbetegsége miatt már fiatalasszonyként sem vállalhatott a tsz-ben munkát. A körülményeikből, adottságaikból következő életmód ennyire beléjük gyökeresedve szinte kizárta, hogy az időn6