Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 3. szám - Varga Dávid: Eltűnt - kezében bottal, virággal
ideje ilyen üggyel foglalkozni, miért nincs olyan szervezet, aki ilyen úgynevezett »kis ügyekkel«, mint egy édesapa eltűnése, ráér foglalkozni. Mert egy idős ember már nem érték? Hát ha ő nem érték a mi országunkban, akkor nézzenek minket, akik tönkremegyünk, mert a sok idegességtől a májam csak súlyosbodott, már 4 hónapja táppénzen és kórházban vagyok. Vagy nálunk csak szöveg, hogy legnagyobb érték az ember? Nagyon kérem, ne tessék haragudni a levelemért, mert én teljesen kivagyok idegileg. Mert ha halva is, de lenne meg édesapám. Szerintem még él valahol. Nekem az fáj, hogy nem tudom elképzelni, hogy ha a Rendőrfőnök édesapja kerülne édesapám helyébe, azt is »kis ügynek« nevezné-e? Nem forgatta volna-e fel érte az országot? Ebből is látszik, hogy senki nem vette eddig komolyan, mert kis ügynek nevezik ... Szíveskedjen megírni, hogy Önöknek módjában áll-e a szociális otthonok és elfekvő kórházak címét megadni, vagy ... Önök megérdeklődnék valamilyen formában, esetleg telefonon, az alant felsorolt ismertetőjelek alapján .. Dátum, aláírás. A dossziéban ezután — az ország összes szociális, illetve „elme-szociális” otthonát megyénként feltüntető kézírásos lista mellett— sok egyforma levél: minden megyei tanács egészségügyi osztályának, hogy a vázolt személyleírás alapján kerestessék édesapját. Néhány hónap ismét eltelt — csak nemleges válaszokat kapott, valamelyest felfogás- és fogalmazásbeli különbséggel. A segítséget kérő levelek hangsúlyozták, hogy az eltűnt embert ne a neve, hanem a személyleírás alapján keressék, mert a keresett a nevét esetleg nem tudja megmondani. Ezt a lényeges körülményt a válaszadók többsége figyelmen kívül hagyta. Az illetékes belügyi szervtől, a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányságtól, 1980. március 18-án: „Vincze Janos eltűnésével kapcsolatos rendőri intézkedéseket felülvizsgáltam a Belügyminisztériumhoz és az Egészségügyi Minisztériumhoz írt levele alapján. Megállapítottam, hogy az illetékes rendőri szervek az ügyben az előírásoknak megfelelően jártak el. Az eltűnt Vincze János felkutatása érdekében nagyobb erők bevonásával kutatást folytattak, ezt követően szeleskorűen intézkedtek édesapja felkutatása érdekében. Miután sajnálatos módon Vmcze János ez idáig sem került elő, a rendőri intézkedések a felkutatás érdekében továbbra is folyamatosak.” Dátum, aláírás. * * * Milyen ember volt Vincze János? Falusi kőműves, aki sok egyébbel is foglalkozott: szőlőt művelt, volt hentes, kocsmáros, sőt trafikos is. Kőművesnek lehetett a legjobb: gyerekeinek, sőt, némelyik unokájának is házat épített (Anna, a középső lánya egy szép, régi tervrajzát is megmutatta). Szívós fajta. Azok közül való, akik — mint egy pécsi néprajzkutató utánanézett s kimutatta — Németországból települtek Baranyába, s képesek voltak erdőirtással a szó szoros értelmében talajt fogni. Hogy német létére kije, hol s hogyan lett református, nem tudni. Mindenesetre, a szomszédos b.-i pap, a körzeti feladatokat ellátó lelkész büszkén mondja róla: „Templomos ember volt, felajánlotta, hogy egy részét rendbehozza az azóta jóformán rommá vált templomnak, s meg is tette”. Abban a falubeliek megegyeznek, hogy Vincze János kiváló, jeles ember volt, de abban már nagyon eltérőek a vélemények, hogy közvetlen, beszédes, esetleg anekdotázó volt-e, vagy hallgatag, társaságszerető, vagy magának való. Mondhatnánk átlagembernek — de szokványembemek semmiképpen! Utolso napjáig igen tevékeny volt. Elborultabb pillanataiban is még fantáziáit: mennie kell a szomszédos falvakba, építési és más üzleti ügyeit intézni. Időnkénti zavartsága ellenére, 80 éves korán túl is jórészt megőrizte szellemi frisseségét. Pedig a sorsa nem volt könnyű; — hogy csak életének második feléből szemelgessek: a II. világháború után még három évig fogoly volt, mert, miután leszerelt, civilben, az utcáról „befogták”; távoli munkatáborba vitték. Két évvel a felszabadulás után megjárt olyan táborokat is, ahol flekk-tifusz tarolt. Egyszer — félig vagy 3
