Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 2. szám - Baski Imre: A magyarországi kun eredetű tulajdonnevek kutatása: tudománytörténeti áttekintés
kéval, akkor neveik sem különbözhetnek. Ezért aztán beéri annak megállapításával, hogy az illető (itt alább felsorolt) nevek nem gót, rutén vagy teuton hangzásúak, amiből pedig számára az következik, hogy Kuthen, Oldamir (Ladomur), Uzacus, Tolon, Alpra, Uzur, Parapuch, Keyran, Borchol, Illan, Jardar, Michi, Chibuk és Ona kunok színmagyar nevet viseltek (10 : 105—119). A fenti bekezdésben előadottakat csupán bevezetésnek szántam, de ezzel már akaratlanul is megkezdtem a kun névkutatás hőskorának elemzését. Ezt a korszakot, amely a kezdetektől (kb. XVIII. sz. első fele) Gyárfás István nagybecsű munkája IV. kötetének megjelenéséig (1885) tart, a problémafelvetés és az anyaggyűjtés korszakaként jellemezhetjük. A nevek magyarázata ekkor még főleg külső hasonlóságon és egyéni megérzésen alapult. Jerney már a múlt század közepe táján felismerte, hogy nem lehet minden kun nevet ' a magyarból magyarázni, ezért a nem magyar hangzású és jelentésű neveket a kunok után Magyarországra beköltöző tatároktól származtatta (16:276, 277). A kunokkal, a kun nyelvvel és következésképpen a kun nevekkel kapcsolatos álláspontját utazása I. kötetében így foglalja össze: „Nem mutathatunk ugyan föl a’ hajdankorból oly magyar nyelvmaradványt, mellynek kún felekezetektőli származását bizton lehetne állítani, de birunk a’ kúnnép pogányidei személy- és itt letelepülése kori helynevek’ nagy sokaságával, mikből nem más, mint magyarnyelvűsége tűnik ki. Ez eddigelő érintetlen maradt tárgyra rövid vizsgálatot fordítanom nem leszen eredménytelen a nyelv’ kérdése körül” (16:302). Ezután következnek névmagyarázatai, amelyekben — természetesen — a kun neveknek magyar értelmet tulajdonít. Pl. Kuthen nevének valódi alakját Kötöny puszta neve őrzi, ami nem más, mint kötény. Ugyanígy jár el a többi kun személynév (Arbuz, Turtule, Kemenche, Edue, Kupchech, Mandula) esetében is. Megállapítja továbbá, hogy a kunok és jászok lakta vidékek helynevei magyar „billeget” viselnek (16 : 303). Jerney és előtte meg utána még sokan, azzal követtek el hibát, hogy saját koruk nyelvi állapotát vetítették vissza évszázadokkal korábbra, s a történeti fejlődés figyelembevétele nélkül vontak le következtetéseket. Jerney munkásságának pozitív vonása a mi szempontunkból abban rejlik, hogy felismerte a nevek kutatásának fontosságát a nyelvi és történeti kérdések megoldásában. Ennek bizonyságául felhozhatjuk, hogy már 1854-ben „Magyar nyelvkincsek Árpádék korából” című művének előszavában szorgalmazta a Magyar Onomasticon megírását. Ugyanennek a korszaknak a másik jelentős képviselője Gyárfás István volt. A kun személy- és helynevekben ő is lépten-nyomon magyar értelemmel bíró szavakat keresett. Pl. az Ugulehomoka (1359) helynevet a későbbi Hugyuló homokkal azonosítja (7 : IV, 85, 86). Gyárfás a kunok kutatásában elévülhetetlen érdemeket szerzett azzal, hogy az utókor kutatói számára hozzáférhetővé tette a kunokra vonatkozó oklevelek sokaságát. A Gyárfásnál található oklevelek egy része ma már eredetiben nem is olvasható, mert a háborús időkben megsemmisült. A Codex Cumanicus felfedezése új korszakot nyitott a kun nyelv és következésképp a kun nevek kutatásában. Kuun Géza gróf 1880-ban kiadta a Codes teljes szövegét. A terjedelmes latin nyelvű bevezetés több helyén kísérli meg kun tulajdonnevek magyarázatát. Etimológiái ma már sok esetben nem fogadhatók el, de igen fontos előrelépést jelentett az a megállapítása, hogy a kun tulajdonnevek nagy része török eredetű („Nomina propria et geographia antiquiora Cumanorum Hungáriáé quantum ea ex diplomatibus conscripti- onibus, chronicis et scriptoribus historicis novimus, magnam partem turcicae originis sunt” (19 : Lili). Kuun Géza névmagyarázataiban elsősorban a Codex Cumanicus adataira támaszkodik, de szükség szerint idéz tatár, csagatáj és hvárezmi szavakat is. Hibás névmagyarázatainak kritikájától e helyen eltekintünk, mert a szakirodalom — főleg Ráso- nyi László tanulmányai alapján — már az újabb eredményeket tartja számon. A Codex Cumanicus hazai megjelenése újra felszította a kunokkal kapcsolatban ellentétes álláspontot képviselő táborok közötti vitát. A Codex kiadása utáni évben jelent meg a „török” táborhoz tartozó Hunfalvy Pál tanulmánya „A Kun v. Petrarka — codex és a 89
