Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 2. szám - Huszár Sándor: Hol van az a nyár?: (kisregény - I. rész)
Pedig ma már nyilvánvaló, hogy az ügy politikai színezete miatt történt így. A rendőr vagy a vizsgálóbíró nem akarta komplikálni az életét. Bár egy pap vallomása meggyőző. Attól függ, hogy kit akarunk a példájával, a vallomásával meggyőzni. A parasztot? A paraszt tudja, ki a gyilkos. A hatóságot? A hatóság is tudja: egy reakciós a tettes, aki a kollektivet ellenzi. Ez sok mindent elárul a községbeli helyzetről, az osztály harc hőfokáról. Ez meghatározza azt is, hogy a jövőben milyen módszerek szükségesek. Hiszen ha a támadó ellenségnek nem ütsz oda, gyengének hisz. És holnap még nagyobb bajt okoz. Nos, ebben a gondolatmenetben mit keressen a pap? Lehet, hogy megnevezi a gyilkost. De itt nem a tettes a tettes, hanem a kulákok szította gyűlölet. A kizsákmányoló osztályok küzdenek itt elvesztett hatalmukért. És lám a gyilkosságtól sem rettennek vissza. Most látom, ez az egész olyan, mint az én harminc évvel ezelőtti riportjaim. Bár ki tud egy harminc évvel ezelőtti riporter fejével gondolkozni? Mai ésszel, lám, főleg csodálkozom akkori magamon. Kénytelen vagyok itt is a tényekkel megelégedni. Azzal tehát, hogy a hatóságoknak a pap igazára nem volt szüksége. Ez igazán nyilt figyelmeztetés volt Mihály számára. Ebből minden következtetést le lehet vonni. Egyedül — még ha a szemével látja a gyilkosságot — akkor sem tud igazat tenni. De ha tudna is, kinek van rá szüksége? A hatóságnak lám nincs. És a híveknek sincs. Egyik este ugyanis átjött Szőcs uram. Keveset ült. Csak annyit mondott, hogy ő öreg ember s ezért elfogadhat a tiszteletes tőle egy tanácsot: ne ártsa bele magát a gyilkossági ügybe. Ezt maga mondja vagy más üzeni — faggatta a pap, aki már sejtett egyet-mást. Ezt én is mondom s más is mondja — válaszolta az egyházfi s felállt. A vasárnapi istentiszteletre megtelt a templom. Mihály rég nem látott ennyi embert. Mintha érezték volna a hívek, hogy valami történni fog. A kikapós, a gyáva fehérnép reménykedik így abban, hogy megerőszakolják. Vagy a beteg, hogy kis műtéttel végre megszabadul a kíntól. Ilyen feszültséget, mondotta Mihály, templomban még nem érzett. Mikor felment a szószékre legalább ötszáz szempár szegeződött reá. Ha nem több. Az elmondott prédikáció két elemére emlékszem. Bibliai idézeteket nem tudok. A vallást nem ismerem, engem a katolikus hitben neveltek. Azt sem tudom például, hogy az egyházfinak mi a szerepe, csak mondok mindent úgy, ahogy hallottam. A prédikációból is az maradt meg bennem, amin nem volt vallási burok. Betakarítás ideje volt. Arról beszélt, hogy az isten kimutatta szeretetét az emberek iránt: jó termést adott. De — és itt emelte fel fenyegetően a hangját s a kezét — az a kés, amely az áldott kenyeret szegte meg, életet oltott ki, és ezért valakinek felelnie kell, ha nem a földi hatóságok előtt, az égieknél. Ezekre a szavakra a Bacsó család Veress Danistól felállt s elhagyta a templomot. De nem csak ők, mások is. Lassan menegettek ki, mintha nem akarnák éppen a Bacsóék távozásához komi a lelépésüket. Csak éppen, hogy megunták már a dumát. Efféle máskor is megesik. Főleg az öreg emberek mennek ki s levizelik a templom falát. Most azonban másról volt szó. Ekkor — mesélte Mihály — hirtelen így kiáltottam fel: mert miképpen a költő mondja, gyilkosok közt cinkos, aki néma! Eredetileg nem volt benne a prédikációban ez a babits-i sor. A pillanat juttatta eszébe. De úgy látszik, a pillanat rossz tanácsadó. Az emberek most már sűrű egymásutánban álltak fel s perceken belül szinte teljes egészében kiürült a templom. Ketten maradtak a kántorral. Este aztán megérkezett Veress Dani. És nem kerülgette a lényeget: a tiszteletes vagy abba hagyja az agitációt — így mondta — vagy mehet Isten hírével, mert láthatta, így a falunak nem kell. A falu azt követi, aki hozzá hűséges. Gondolkozott, hogy mit válaszoljon a fenyegetésre. De mit válaszolhatott volna. Dani — mondta — nekem nagyobb úr parancsol. Nem az apósa, hanem az Isten. És ezzel elindult a hajsza. Kepét senki sem adott többet. Ajtaját egy falusi be nem nyitotta. Jöttek s hoztak élelmet, ezt, azt, de csak este, a kerteken keresztül. Még a meggyilkolt legény családja is csak így járt hozzá. 38
