Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 12. szám - Hell István: Izgatott tárlatvezetés: Jószay Zsolt szobrai
Izgatott tárlatvezetés Jószay Zsolt szobrai udomásul vesszük, hogy van lepke . . . lebeke lét. Lepke világ, ki magyarázattal nekünk nem tartozik. Aíi mutatjuk fel az eszm'élet zavarában saját nem múlandó titokzatosságát, a mítoszt. Bámuljuk a végtagjainkon virágzó ujjakat. De képesek vagyunk-e megfejteni szkarabeusz-létünk és a fekete lyukak rejtelmeit? Jószay kijelenti, hogy van titok. Műve tehát eszmélet, de nem megismerés. Boldogok az óceán népei, akiknek erőt ad a markukban szorongatott kődarab, „objekt”, az életet jelentő csurunga. Bizony mondom, méhen belül az ujjaikat szopogató magzatokra is hasonlítunk. A szobrok ritmusa időnként izgatott, jelzésük érzékeny, lírai. Jószay az erotikát (csakúgy, mint a mítoszt) a szokásosnál általánosabb érvényűvé teszi, zsigerekig vetkőzött testei csontzúzó, gerincroppantó életet is vállalnak; bálványai pedig valamely ridegen tartott szárnyas szellemcsapatot vigyáznak. Hell István 82
