Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 1. szám - ÍRÁSOK AZ AGRÁRKÉRDÉSEK TÁRGYKÖRÉBŐL - Bodolay Géza: A Petőfi-kutatás és -kultusz helyzete hazánkban

után jelent meg 33 vers elemzésével különböző szerzőktől „Petőfi állomásai” címmel (1976).

Az új „Petőfi-tudomány” nagy eredménye az is, hogy sokkal alaposabban és méltányosabban foglalkozott Petőfi prózájával is, mint a régi irodalomtörténet. A kezdeményezés itt is Horváth János monográfiájának az érdeme még, de Petőfi prózájának igazi értékelése Martinkó András szép könyvében született meg: „A prózaíró Petőfi” (1965).

Nyelvészeink is sok tanulmányban foglalkoztak behatóan nyelvi szempontból Petőfinek mind prózai, mind verses műveivel. A nyelvészeti vizsgálatoknak is a jubileumkor jelent meg nagy összegező eredménye, a Petőfi-szótár. Sajnos, ez sem fejeződött még be. Két kötete jelent meg, a harmadik várat magára, bár tudomásom szerint a kutatók már bevégezték a munkájukat. Talán itt is hasznos lenne a javasolt Petőfi Társaság sürgető érdeklődése.

Nincs még meg Petőfi műveinek a hangstatisztikája sem, talán ebben is segíthetnének a Petőfi-tisztelők és olvasók. Nincs most itt terünk rá, hogy a kérdést alaposabban tárgyaljam. Csak annyit hadd hangsúlyozzak, hogy nem betűstatisztikára, hanem hangstatisztikára gondolok: ahogy szép és helyes magyar kiejtés esetén halljuk Petőfi verseit. Például abban a szóban, hogy ’menjetek’, nincs n és j hang, hanem csak hosszú nny hang van a szó közepén, és nincs benne három egyhangú e, hanem ahogy a magyarok többsége beszél: 2 zárt é és 1 nyílt e hang. (Lásd az új helyesírási szabályzat 58. és 90. pontját.) Ilyen hangstatisztikánk, a költő nyelvi „zenéjének” a hangstatisztikája egyelőre csak az én vágyaimban él.

De addig is, míg ez elkészül, sokat tehetnénk valamennyien a szépen hangzó Petőfi- versek népszerűsítésére, ha az emlékhelyeken minél több Petőfi-estet, Petőfi-matinét és szavalóversenyt rendeznénk a költő verseiből. Azt hiszem, ez a legfontosabb a Petőfi- magyarázatok és verselemzések mellett: a Petőfi-vers és Petőfi-próza minél gyakoribb megszólaltatása, szépségeinek a megmutatása.

Egy könyvet szeretnék még végezetül mindnyájunknak újraolvasásra javasolni, bár még sok értékes és hasznos kötetet ajánlhatnék az örvendetesen gazdag új Petőfi-irodalomból. Az az egy könyv, amely semmi esetre sem maradhat említetlenül, nem tudós munkájának az eredménye. Költő írta a költőről, a nép fia a nép fiáról. Illyés Gyula, akitől csak nemrég yettünk fájdalmas búcsút, ránk hagyta gyönyörű könyvét, amely mind első, „Petőfi” című, mind kibővített második, „Petőfi Sándor” című változatában lebilincselő olvasmánya marad a mindenkori Petőfi-tisztelőknek, s méltán öregbíti a kései nagy költő — utód, Illyés Gyula írói hírnevét is.

91