Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 11. szám - SZOCIOLÓGIA - NÉPRAJZ - HELYTÖRTÉNET - Küllős Imola: Oláh Andor: "Fűbe-fába az orvosság"!: Békés megyei népi orvoslás: [könyvismertetés]
uradalmak lakóinak integrálódása csupán cselédmúltjuk elhallgatását követelte meg, addig a magyar nyelvű cselédek részben nacionalista előítélettel, de még inkább szociális lenézettséggel találták szembe magukat, amely egyes családokban úgy jelentkezett, hogy a fiatalok megtagadták anyanyelvűket, mondván, elég volt a cselédnyelvből. „A ma negyven év körüliek akkor is, ha magyarul beszéltek, tökéletesen tudnak németül. Az öregek nem. így azok a hajdani cselédházban maradva várnak a sírra. Egyedül maradtak. Gyerekeik elszéledtek Ausztria minden irányába, ahol csak németül beszélnek. Hallgatnak a múltról. Nem a nacionalista, hanem sokkal mélyebben ható társadalmi közösségüktől menekülnek.” — írja Gaál professzor. Gaál Károly útja Burgenlandból a bécsi tudományegyetemre vezetett, ahol előbb vendégelőadó, majd az osztrák és az európai néprajz professzora lett. Munkássága elismeréseként hatvanéves születésnapján a Magyar Néprajzi Társaság érdemes tagjává, majd külföldi tiszteletbeli tagjává választotta. Szerteágazó munkásságában nehéz szétválasztani, mi a magyar és mi az osztrák. Ő azt vallja, hogy egy közös asztag, amelybe azokat a kalászokat próbálta összegyűjteni, melyek egy „közös történelmi múlt folyamán sarjadtak fel”. Könyvének szimbolikus címet adott: Kire marad a kisködmön? sokáig töprengett feleségével, hol lenne biztos kezekben csodálatos néprajzi gyűjteménye, háromezer kötetes szakkönyvtára, összegyűjtött eredeti oklevelei, burgenlandi magyar nyelvű okiratok, anyakönyvi kivonatok másolatai, tudományos feljegyzései és levelezése. Először Kecskemétre gondolt, mondván, ha nem is ott született, de lényegében ott bontogatta szárnyait, ott alakult ki személyisége. „Felsőbb illetékesek győztek meg arról, hogy ez az anyag a hajdani Vas megye osztrákká lett részéből származik és Szombathelyen, a Savaria Múzeumban és a Vas Megyei Levéltárban jobb helye lenne” — írta egyik levelében. így került a Gaál-gyűjtemény néven jegyzett anyag Szombathelyre. A Kisködmönről ekképp nyilatkozott: „Nem pénzért írtam. Azt akartam elérni, hogy a béresek ismeretlen világát a magyar olvasó kezébe adhassam.” így gondolkodik a Kisködmön folytatásáról is, amelyben a burgenlandi magyar parasztfalvak elbeszélő kultúráját gyűjtötte össze. (Szombathely, 1985.) Ács Zoltán Oláh Andor: „Fűbe-fába az orvosság”! (Békés megyei népi orvoslás) Manapság — miközben módszeresen pusztítjuk, pusztul a körülöttünk lévő természet, s a technikai, városi civilizációban élő emberek vállára egyre megoldhatatlanabb feladatként, nyomasztó súlyként nehezedik a természetes (mert egészségesebb) mindennapi élet kialakítása — a legkülönbözőbb humán tudományok fedezik fel újra meg újra az „ősi”, „primitív”, „népi”, „vidéki”, „paraszti” hagyományokban rejtőző értékeket, így pl. az egészséges élet, az önmegvalósítás lehetőségeit, az emberi test és lélek egységét, mindennapi környezetével való harmóniájának szükségességét stb. Tulajdonképpen ezért lett divat a folklór világszerte s nálunk is, mert a hagyományokban megőrzött kultúrateremtő értékek felfedezése és felhasználása egy sor civilizációs problémánkat megoldhatja. Nemcsak a népművészetek (primitív művészetek) — a zene, a tánc, az ábrázolóművészet vagy a költészet — válhatnak reformáló erejű, üditő, „tiszta forrás”-aivá a „hivatásos” vagy „magas” művészeteknek, — hanem a népi, vagy a primitív (azaz elsődleges, nem egyszerűbb és silányabb!) kultúra egész szellemisége az, amely megújíthatja, humanizálhatja korunk mindennapi, túltechnizált kultúráját. Talán különös, hogy ezeket a gondolatokat épp egy népi gyógyászattal foglalkozó könyv ismertetése kapcsán írom le, pedig a szerző, aki orvos, maga is hasonló indíttatásból foglalkozik a néphagyományokkal, s adja közre 3 évtizeden át gyűjtött ismereteit a népi orvoslásról Oláh Andor is ezzel az elméleti megokolással indítja a Békés Megyei Tanács anyagi segítségével kiadott, monografikus igénnyel vaskos kötetté rendezett tanulmányait: „A kezdetben és virágkorában nagy eredményeket létrehozó polgári társadalmi rend és az ennek megfelelő anyagközpontú, haszonelvű, egyoldalú ipari civilizációt kifejlesztő tudomány napjainkban túlhaladottá vált; oly környezetet teremt az ember számára, mely testi-lelki szempontból létét veszélyezteti. (Környezetszennyezés, elidegenedés, narkománia, agresszív magatartásmódok, rohanó élettempó, szenzáció- és információéhség, igazi tudás helyett felszínes tájékozottság, uniformizálódás, manipuláltság, ke- mizálódás stb.).. . E negatívumokkal párhuzamosan azonban új emberközpontú és az egyoldalú haszonéivűséggel szakító tudomány van kifejlődőben ... A természettudományok mellett 94
