Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 11. szám - Mezey László Miklós: A kisebbség küldetése: az "újarcú magyarok" messianizmusa
transzformálódott — nem véletlenül nevezi az irodalomtörténet „par excellence” — kisebbségi költőnek. Tömeghatásúvá váló lírája kibomlásához a legfontosabb késztetést a prágai magyar főiskolásokkal való megismerkedése hozta. Dzurányi László hivására 1925 őszén a Prágai Magyar Hírlap munkatársa lett, így találkozott a cseh főváros magyar öregcserkészeivel, ahol a sereg nélküli vezér és a vezér nélküli sereg találtak egymásra, vagy még pontosabban: a kisebbségi etika és követői találkoztak. Győry mihamar a tekintélyükben már amúgy is megingott régi bálványokat ledöntő, szemeket fölnyitó, gondolatokat fölszabadító vátesze lett a Szent György Kör fiataljainak. Ám az ő számára is fontos fölismerésekhez vezettek a prágai esztendők. Rájött, hogy az öregcserkészek nemzedékének „mássá levése” nem pusztán a természetes generációs indulat hajtotta különbözni vágyás következménye, de szükségszerű és tudatos leszámolás az apák immár használhatatlan, mert a magyar államisághoz kötődő illuzórikus világával. Az ifjú „sereg” — néhány tucat fiatalról van szó csupán — küldetéses ideológiáját először világosan, ám annál frappánsabban megfogalmazó kiáltványát, a Kisebbségi Géniuszt, Győry Dezső e prózaversét 1926/27 fordulópontjára keltezte az irodalomtörténet. Ma tudjuk, hogy ha nem is végleges formájában, már 1925 decemberében létezett a szöveg. A kassai Renaissance Kultúregyesület ekkor hívta meg Győryt egy műsoros estje szónokának. A várt rövid és vidám bevezetőbeszéd helyett azonban a fiatal újságiró-költő itt és ekkor próbálta meg összefoglalni hitvallását a kisebbségi fiatalság feladatairól és küldetéses hivatásáról. Lényegében a Kassán elmondott beszéd befejező része volt a Kisebbségi Géniusz.13 S íme az „újarcú magyarok” gondolkodását fél évtizedre meghatározó hitvalló kiáltvány szövege, amely a ma már legendássá vált és sajtótörténeti szempontból kimagasló jelentőségű A Mi Lapunk 1927. évi első számában jelent meg. „Hiszek a kisebbségi géniuszban. Találkoztam vele. Azt mondta: — Ezt a népet szétdarabolták, de a részek új életet kezdtek. Új mentalitásuk gazdagító erő. A próbát kiálljátok: legyetek emberek, az én embereim. Szeressétek az elnyomottakat, tegyetek úgy, ahogy akarjátok, hogy veletek tegyenek. Legyetek ti minden lelki és testi kifosztás legerősebb ellenségei. Ti legyetek a legszélesebb emberi szolidaritás, a leggazdagabb lélek, legszebb humanitás, a leglehetőbb szabadság, legtöbb jog, legbátrabb becsület. S ahogy ti ilyen kisebbségi lélekre tesztek szert, ezt a lelket plántáljátok át az egész magyarságba. Ti Szlovenszkón, Erdélyben vagy a Vajdaságban, az összmagyarság Európában: egyformán kisebbség vagytok. Új élet kell a magyarságnak. Nagy magyar reneszánsz. Akkor megválthatjuk a világot. Új messiást adhattok a világnak: a földi élet Messiását. A jövő Messiását. — Ezt jelenti a kisebbségi géniusz. Vallom, és hiszem. És prédikálom szóban, cikkben, versben. Küldetése van a magyarságnak Európa népei között. Küldetése van a kisebbségi magyarságnak az összmagyarság- ban. Küldetésem van a kisebbségi magyarok között. Küldetésem van: parancsom, utam. Nem alkudhatom. Nagyon kell szeretnem és nagyon kell gyűlölnöm. Ó, végzetes szép ’elfogultság’! Szeretem a magyarságot, a becsület és az emberek földi szabadságát, jobb és gazdagabb emberi életet. Gyűlölök mindenkit, aki ennek ellensége. Teljes férfi, értékes magyar, emberi ember akarok lenni.”14 Aligha látott napvilágot — Petőfi Nemzeti dalán kívül — a magyar irodalom történetében vers, amely ilyen széles körben és ennyire elemi erejű hatást gyakorolt volna, mint a Kisebbségi Géniusz Szlovákia magyar ifjúságára. De nem is a hatásfok mértéke a legfontosabb, hanem az, hogy a kisebbségi sors addig eltelt nyolc éve után először született irányt kijelölő program, mozgósító fölhívás, mely esztendőkre megszabta a progresszív kisebbségi értelmiség útját, célját, törekvéseit, s amely kiindulásul szolgált a későbbi Sarló-mozgalom működésének. A Kisebbségi Géniusz lényegében ugyanazt mondja a prófétáló hit hevületével, amit a Magunk revíziója következetes és tárgyilagos okfejtéssel: a kisebbségi sors nem pusztán szenvedés és kín, de gazdagítója a magyar humanista gondolkodásnak, hiszen alkalmat kinál a népcsoportnak, hogy emberi-erkölcsi példát mutasson nemzete egészének s ezzel missziós hivatást töltsön be európai méretekben is. A kettős elnyomás terhét viselő 78
