Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 1. szám - ÍRÁSOK AZ AGRÁRKÉRDÉSEK TÁRGYKÖRÉBŐL - Bodolay Géza: A Petőfi-kutatás és -kultusz helyzete hazánkban

az Irodalomtudományi Intézetben Kiss József és Törő Györgyi szorgos munkájával egy hatalmas cédulagyűjtemény, amely tárgykörök szerint csoportosítja a megfelelő adatokat 1842-től, azaz a költő fellépésétől 1965-ig. A kiadás elakadt, s mind a mai napig nem jelent meg ez a bibliográfia. Ma már kiegészítendő lenne természetesen az utolsó húsz év gazdag Petőfi-irodalmának az adataival is. Elenyésző töredéke megjelent a „Petőfi tüze” című jubileumi tanulmánykötetben (Bp. 1972. 565-578) H. Törő Györgyi válogatásában. Ugyanakkor megjelent egy „Petőfi bibliográfia” a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár kiadványaként sokszorosítási eljárással. Benne Mitru Ibolya állította össze a felszabadulás után nyomtatásban megjelent anyagot 1972 októberéig. Az említett teljes bibliográfiát ezek nem helyettesíthetik.

A meglevő nagy cédulagyűjtemény azonban nemcsak a legutóbbi idők adataival egészítendő ki. Összegyűjtői eleve kihagyták terjedelmi okokból az idegen nyelvű Petőfi-irodal- mat, még a magyarországi nem magyar nyelvűt is (például a szép számú hazai német sajtótermék cikkeit), a rengeteg nyelven megjelent külföldi műfordítást (helyesebb szóval: utánköltést, újraköltést).

Elvi okokból maradtak ki a cédulagyűjteményből a lexikonok Petőfi-címszavai, az irodalomtörténetek és tankönyvek Petőfi-fejezetei. Pedig ezeket is nagyon érdekes lenne ismernünk legalább egy bibliográfia rövid értékelő megjegyzése erejéig. A tudományos kutatók is haszonnal forgathatnák a lexikonok és tankönyvek jegyzetelt bibliográfiáját. Nem valószínű, hogy tudományos Petőfi-képünk új szempontokat kapna belőlük, de arra vonatkozóan érdekes kép rajzolódna ki, hogy milyen terjedelmű és tartalmú (a korra esetleg nagyon jellemző) ismereteket közöltek a tankönyvek és a lexikonok Petőfiről mind itthon, mind külföldön. Megtudhatnánk belőlük, hogy idők folyamán bővültek-e, pontosabbá váltak-e a külföldi ismertetések, hogy megfeleltek-e egykorú magyarországi Petőfi- képünknek.

Hadd figyelmeztessem az esetleges jövőbeli bibliográfiai adatgyűjtőket és adatbesoroló- kat arra, hogy milyen fontos a címek valósághű osztályozása egy bibliográfiában. Egyetlen példát említek, hogyan lehet félrevezetni a bibliográfia használóját a rossz besorolással. Ennek a példának a károsultja az én kis könyvem, a „Petőfi diáktársaságai” (1973). „A magyar irodalomtörténet bibliográfiája 1772—1849” (1975) című hatalmas munka egyik munkatársának az adatfelvevése alapján a 647. lapon a „Gyermekkora, tanulóévei” fejezetbe került bele a kötetem, holott tizenöt fejezetében végigkíséri Petőfi életútját (a címben adott diáktársaságokkal kapcsolatban) egészen a szabadságharcig. A negyedik fejezet a pápai. Pápán — tudjuk — végleg megszakadt a költő diákpályája. Az ezt követő kecskeméti és debreceni fejezet már az ottani diáktársaságok tagjaival barátkozó vándorszínészt mutatja be, azután az egri és pesti fejezet a még alig ismert, az eperjesi, késmárki, losonci fejezet a felvidéki útján az ifjúság körében diadalt arató ifjú költőről, a győri fejezet a Hazánk c. lapban forradalmi verseket megjelentető, országosan elismert nagy költőről beszél; a sárospataki, kolozsvári látogatás során már az ifjú vőlegényt és férjet láthatjuk az ottani diákok körében; „Az utolsó örömünnep” c. fejezet (igy nevezték a diáktársaságok évzáró ünnepségeit) a pesti ifjúság forradalmának élén mutatja a költőt, minthogy forradalmár társainak nagy része az előző években az egyetemi diáktársaság vezető tagja volt, élükön Vasvári Pállal. Végül az utolsó fejezet azt foglalja össze, hogy a különböző diáktársaságok tagjai közül kik vittek nevezetesebb, számon tartott szerepet a Petőfiék vezette forradalomban és a szabadságharcban. A bibliográfiai besorolás láttán („Gyermekkora, tanulóévei”) senki sem veszi kezébe a könyvet, aki Petőfi életének e későbbi korszakairól, akkori barátairól, harcostársairól szeretne olvasni. Magam is kételkedni kezdtem (lévén az irodalomtörténeti kézikönyvek nagy tisztelője), hogy egyáltalán megírtam-e az 5—15. fejezetet, vagy csak Pápáig jutottam el a könyvemben, mint a bibliográfiai kézikönyv közvetve állítja.

87