Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 11. szám - Rádics Károly: A megőrző megőrzése: Németh László levelei Móricz Zsigmondhoz
6. (1940. VII. 16.) Kedves Zsiga Bátyám, nagyon sajnálom, hogy nem találtál Kenésén}* Én kedden délben üzentem neked, hogy Pesten vagyok, de te úgy látszik, akkor már leutaztál. Én itt a nyári regény penzumomat15 írom s ez az oka, hogy mást csinálni nem tudok. Elég nehéz munka, mert ciklus regény s igazán bivaly idegeinek kell az embernek lennie, hogy a közben elhangzott bírálatok, megjegyzések a folytatástól el ne undorítsák. Abbahagyni pedig elvből és dacból nem hagyok abba semmit. Pénteken délben beutazom Pestre s ha 3 tájban a Démuszban felhívsz, megbeszélhetjük a találkozót. Az apósomnak alighanem szepszise van, öt is meg kell néznem. Akkor aztán megbeszélhetjük, hogy ki mit készít el a népfőiskola ügyben. A cikkem miatt nincs baj?16 Én még a román ügy előtt írtam s nem volt szerencsés, hogy azután jelent meg. Szeretettel köszönt: Németh László 1 levelezőlap, autográf tintaírás. 7. Balatonkenese, 1940. aug. 18. Kedves Zsiga Bátyám!17 N.Ny.E! Ez annyit tesz, mint „nem nyilvánosság elé”, s ezentúl minden levelemre, anzik- szemre és postai utalványomra ráírom, amit nem akarom, hogy a Kelet Népében kiadj. Márciusban18 írtam egy levelet s tettem egy ajánlatot, azért hogy beszéd helyett végre tettel dicsekedhetünk. A levél megjelent19 s lett belőle még több beszéd és még kevesebb tett. Most meg elküldtem magam helyett egy találkozóra egy kis vázlatot — Neked és Féjának — s viszontlátom a Kelet Népében20 a magában is vázlat tovább torzítva. Borsódzik a hátam, hogy milyen mondatok felett áll a nevem. (Hogy oszlik például egy tanfolyam két turnusra?) Kár volt ezzel a keszeg-tantervvel, éppúgy mint a leintett21 Törökvésszel magunkat s népfőiskolánkat kompromittálnunk. Hiszen Novajék csak ezt akarják. A legrosszabb lett volna nekünk — Törökvész lefújása után azonnal visszalépnünk, mert így lassan kínoznak el és emésztenek föl. Én nekem már akkor nem volt hozzá kedvem, de nem szólhattam a kipublikált sfeldícsért vagy elszidott ajánlatom miatt. Mert hogy a pénzem nem kell: csak azt ajánlhatom, a legjobb visszahúzni a lábunk, ezek rég eltökélték, hogy minket kijátszanak. Ami persze nem azt jelenti, hogy én a fölajánlott összeget valamiképpen is visszavegyem. Ha erre már nem mehet: kiadok egy régi magyar olvasókönyvet vagy egy ma élő magyar költőt, de azt a szégyent, hogy reklámozzam a pénzem és zsebben tartsam a pénzt, el nem kezdem. Örülök, hogy a Rózsa Sándorról írottak22 jól estek: az új folytatás után is azt hiszem, hogy még sok olyan jelenetet fejtesz ki abból a pusztából, mint a múltkoriban az újoncok mozgolódása a sötétbe kilőtt golyóra vagy ebbe a lóbetörős s az asszonyok karavánja. A friss regény hozta vidámságon nagy szükséged is lehet a Kelet Népe mostani állapotában. Különösen ha nem csak magad írod és adminisztrálod, de magad veszed is meg a lapot. Ha úgy érzed, hogy az én segítségem: segítség s nem botrány, októbertől, mikor szépirodalmi magzataimtól megszabadulok, örömest írok, a 16 vagy 24-ből akár 4—5-öt is minden számba. A történelmi sikkasztások kimutatásán kívül szívesen nyitnék: egy „Kritikus ébredését”23 c. rovatot. Nyolc éve hogy nem írok bírálatokat s mint olvasó is csipkerózsa-álmot alszom: mivel fogad nyolc év után a mai igen gazdag magyar irodalom . . . Ellának2* panaszkodtál, hogy januárban hemzsegtek körülötted a fiatalok s ma nincsen senki sem. Én azt hiszem, ma azért vagyunk kevesen, mert akkor sokan voltak. Vannak ugyanis, akik csak elrontani szegődnek mindenkor oda. Fogjunk össze: Te, Veres Péter25 és én, de úgy hogy minden fontos írásunk ott jelenik meg s lesz arca és magja a Kelet Népének. S neked is egy kis pihenőd, amire a lap tanúsága szerint is szükséged van. Őszinte szeretettel köszönt igaz híved Németh lászló 2 fólió, autográf tintairás. 70
