Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 11. szám - Rádics Károly: A megőrző megőrzése: Németh László levelei Móricz Zsigmondhoz
kérlek, felelj egyenesen, minden felesleges elövigyázatot félretéve: hasznosnak, kívánatosnak tartod-e, hogy a Nyugatba dolgozzam, vagy sem. Én óhajodat tiszteletben tartom, s egyenességedet lojális hallgatással hálálom meg. Szeretettel üdvözöl igaz tisztelőd Németh László 1 fólió, autográf tintaírás. 2. Budapest, 1934. okt. 26-án Rég készülök neked írni, de a hatásköröm itt a stúdiónáP csak a legújabb időben alakult ki egészen, javaslattal, kérdéssel addig nem akartam előállni. Láttam, hogy az őstehetségről8 a múltkor szívesen beszéltél s úgy hiszem, az lesz helyes, ha ezután is igazi szívügyedről beszélsz itt. Megkérlek tehát írd meg, miről tartanál nálunk a legszívesebben előadást, hogy a felkérő lapra az kerüljön ezután. Két témakört látok, ahol azt hiszem, az én óhajom és a te hajlandóságod biztos találkozik; egyik a tizenhatodik-tizenhetedik század, Bornemisza, Bethlen magyarsága, az akkori nyelv szokások, indulati és vallási élet, ez valóban koncentráltabb magyarság; a másik gyermekkorod emlékei, szülőfölded, akár útirajz, akár életrajz-részlet alakjában számolsz be róluk. Valamikor Nagykőrösről hallottalak beszélni; nincs kedved más, kevéssé ismert magyar tájakról ilyen úti képet készíteni. Az is helyes lenne, ha a legnagyobb magyar írók legszebb novelláit először a rádió olvashatná fel; arra kérlek hát, hogy minden olyan elbeszélésedet, amelyet te magad nagyon jónak tartasz, s gondolod, hogy a fölöttem álló hatalmak erotikus cenzúráját is kibírják, küldd be ide a stúdióba; én 24 óra alatt válaszolok, hogy elfogadható-e rádió-szempontból vagy sem, úgy hogy időt sem vesztesz s legjobb írásaidat százezrek hallgathatják. Ennyi opció talán adhatsz a magyar publikumnak s képviselőjének, aki marad híved; Németh László 1 fólió, autográf tintaírás. 3. (Budapest, 1935. IX. 21.) Kedves Barátom, bocsáss meg, hogy csak most válaszolok leveledre. Amikor írtál, Romániában voltam s feleségem a lakásra vonatkozó kérdésekre megadta, úgy tudom, a felvilágosítást, meghívásodnak pedig, hogy találkozzunk egyszer, Leányfalun esetleg, nem mertem eleget tenni, olyan használhatatlan állapotban voltam. Az amit ott láttam, magyarok közt és magyarok ellen, elég volt, hogy a melankólia circulus vitiózusát megindítsa, s itthoni bajok teljesen belerántottak az „alaktalan érzésekbe”, — hiszen olvastad a San Remoi Naplót9 — melyből, amint reményünk fogynak, egyre nehezebb kilábalni. Minek rontsam a már amúgyis nehéz kedvét s hála istennek, ép termékenységét. Az iskolai rendszeres munka,10 az ezerötszáz gyerek, valahogy azóta rendbeszedett; örömest találkoznék veled akárhol, de mégis inkább Pesten — Leányfalu sok időt vesz el s az időből teljesen kifogytam — nagyon szeretnék én is beszélgetni veled vagy legalább ülni melletted. Amit írásomról mondtál, jól esett, főleg hogy tiszta szándékomat érzed, elhiszed. Tehetségben sokan felülmúlhatnak, de áldozatra készebben kicsiny kultúránk érdekeiért aligha hadakozott valaki kortársaim közül. Gyermekkoromban futballkapus voltam; nem mondom, hogy különös tehetségem volt hozzá, de a csatár lábára, a kapu védelmében, bármikor odafigyeltem s áldozatkészségem sokszor mentett, ahol a tehetség kevés lett volna. Sajnálom, hogy a másik kaputól, melyet mint író és gondolkodó vállaltam, a halálos rúgások sem tarthatták vissza a gólokat. Úgy látszik több talentum kellett volna vagy jobb hátvédek. Értesítésedet várja s szeretettel üdvözöl igaz híved Németh László 2 2 fólió + boríték, autográf tintaírás. 68
