Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 11. szám - Rádics Károly: A megőrző megőrzése: Németh László levelei Móricz Zsigmondhoz

Németh László ekkor írt először — a hagyaték tanúsága szerint — Móricznak, akit váratlanul ért a bejelentés. Őszintén sajnálta a szakítást, mert fölismerte a fiatal esszéíró egyre markánsabban kibontakozó tehetségét. Megszerette, nem is gondolt már a korábbi ellenvetéseire.

Úgy gondolom, Németh László gesztusa nagyon jól esett Móricznak, mert annak az antológiának a bemutatásával búcsúzott 1932. jan. 1-én a folyóirattól, amit ő adott ki. A Mai Dekameron tíz fiatal írónak — Tamási Á., Pap K., Gelléri A. E., Kodolányi J., Bohuniczki Sz., Nyirő J., Dallos S., Szabó P., Szitnyai Z., Bibó — egy-egy novelláját adta közre, azokét, akiktől a legtöbbet várt.

Németh László így summázta a véleményét: „Móricz Zsigmond boldog elégtétellel küldheti szét az első Nyugat-könyvet: nincs válogatás, amelyet nem lehet kifogásolni, a Mai Dekameron kétségtelenül nagy meglepetés lesz íróknak, olvasóknak egyaránt. Bár részleges és kivonatos, mégis hű győzelmi jelentés egy nagy ütközetről, melyet rongyos hősök vívtak meg, segítség nélkül és észrevétlenül.”

Móricz egy évvel később szakított a Nyugattal egy megrendítően szép Ady-tanulmány- nyal, végképp elhagyta az „őrtornyot”.

Ekkor Németh Lászlónak egy olyan orgánumra volt szüksége, ahol kikerülhetett minden szerkesztői sorompót. Ebből a szándékból nőtt ki a Tanú című folyóirata, amit ő szerkesztett, s — kevés kivételtől eltekintve — ő is írt tele.

Részt vett a Válasz szerkesztésében is, majd 1934 őszén elvállalta a Rádió Irodalmi Osztályának a vezetését az iskolaorvosi munkája mellett. Elgondolkoztató, hogy bírta ezt a rengeteg munkát. Az egyik levél tanúsága szerint mindenben a maximálisát akarta elérni. Valószínű, ezzel magyarázható csak, hogy 1936—1938 között mindössze egyszer találkoztak, levelet sem írtak egymásnak.

Móricz 1938 szeptemberében láthatta Németh László Villámfénynél című színművét, s ezután egy „nyolcórás beszédtoron” kerültek közelebbi kapcsolatba. Az egymásra találás emlékét Németh L. később így látta: „A magam literátori felszíne alatt kerestem valami mélyebbet, s közben irodalmunk széphalmi színe alatt is kitapogattam a niklait. Nos, amit kerestem, Móricz Zsigmondban készen volt. Ő maga volt a „mélymagyarság”.

A fiatalabb pályatárs 7—8 alkalmat említ, ennyiszer látogatott ki írókkal vagy egyedül Leányfalura. Az összes személyes találkozást 40—50-re becsüli, s természetesen telefonon is sokszor beszéltek.

A levélváltások és találkozások akkor sűrűsödtek, amikor Móricz 1939 decemberében átvette Szabó Páltól a csődbe került Kelet Népe című folyóiratot. Németh László boldogan vállalta a kritika rovatot, ami gyakorlatban annyit jelentett, hogy a legtöbbször ő írta a 4—5 oldalt. A legjobbkor jött Móricz hívása, mert sok támadás érte a Kisebbségben című könyvét, s emiatt beszűkült a publikálási lehetősége. Hálával emlékezett később Móricz gesztusára: „Tulajdonképpen ő hozott vissza az irodalomba.”

Móricznak ez a három szűk esztendő volt az „Őszikék”-korszaka. Ekkor írta a megrázó- an szép Árvácska, a trilógiának indult két Rózsa Sándor-regényt. Több előadásra Németh László is elkísérte, együtt csatáztak a népfőiskolák ügyéért — a levelek is igazolják —, és azt sem titkolta, hogy a Népfőiskola vezetésére Németh Lászlót akarta megnyerni. A Kelet Népét is neki szerette volna átadni, de mindkét terve meghiúsult. Szüksége volt egy lapra, mert a zsidótörvény bevezetése után megszűnt a két évtizede kötött szerződése Az Estlapoknál.

Mennyi energiát fektettek a népfőiskolák szervezésébe! Németh L. hiába ajánlotta föl a Törökvész úti házát a mintakollégium létrehozására, nem találta elég jó garanciának Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter a tíz író — Boldizsár I., Darvas J., Erdei F., Féja G., Illyés Gy., Kerék M., Kovács I., Németh L., Szabó P. és Veres P. — anyagi és erkölcsi támogatását. A miniszter azzal utasította el a kérelmet; sérti a jogszabályt, amely leszögezte: csak olyan épületben indítható népfőiskola, amelyben legkevesebb 25 fő helyezhető el. Nem értette félre Móricz és Németh László ezt az antihumánus vétót, de még ez sem szegte kedvüket igazán.

66