Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 11. szám - Kőhegyi Mihály: Kosztolányi József levele feleségének az utolsó nemesi felkelés komáromi táborából

Adatok családunk történetéhez:

Dédapám: nemeskosztolányi Kosztolányi János (sz 1793 Felsőlelócon, megh. 1831 Topolyán) (Szőllősi Éva az anyja.)

Dédanyám: Filáczy Veronika (Filáczy József és Fehérpataky Klára leánya Felsőlelóc.) [Kosztolányi Lajos, Athanáz (sz 1774 Felsőlelóc 1805, plébános Topolyán, 1830 kanonok Kalocsán.)]

Kosztolányi Ágoston (öregapám) sz 1824 Csantavér, megh 1895 Szabadkán, honv százados, emigráns Kossuthtal Törökországba, Amerikába. (Lásd Wem Ignácz Emlékiratai-t.) [Húga K. Mária férjezett Matunovits Józsefné, Újvidék, gyermekágyban meghal fiatalon] Kádár Rozália (öreganyám) Kádár József és Loósz Julianna leánya, Kosztolányi Árpád (apám) sz. 1859 Szabadka Anyám

Brenner Eulália (anyja: Hofbauer Aurélia, apja: Brenner József gyógyszerész.) Kosztolányi Dezső 1885 Szabadka neje Harmos Ilona (Testvérei Árpád, Mariska.

Árpád neje Kováts Teréz

K. Ádám (Dezső fia) szül. 1915. IV. 18. Bpest.

K. Éva (Árpád leánya) szül 1921. IV. 3. Szabadka.

K. Antal bátyám szerint Aranyosmaróthon, Bars megye levéltárában 1900 v. 1898 táján az alábbi levelet találta: 1841. esztendei közgyűlés jegyzőkönyvében 2298 szám alatt ez áll:

„Filáczy Veronika, Kosztolányi János özvegye, fia Kosztolányi Ágoston részére nemesi bizonyságlevelet kér és kap.”

E levél nyomának okvetlenül meg kell lennie a Bács Bodrogh megyei levéltárban, illetőleg a közgyűlési jegyzőkönyvben Zomborban.”28

Ezeket az adatokat nem lehetett hevenyészve, fejből leírni. Bizonyos feljegyzéseknek kellett birtokában lennie Kosztolányi Dezsőnek. Ezeket éveken át gyűjthette. Több bizonyítékunk is van erre. Maga is hivatkozik Wem Ignácz feljegyzésére. A szabadságharc és emigráció emlékiratai között nem sikerült nyomára akadnunk, sőt a szerzőt sem sikerült megtalálnunk sehol. A Daliás nagyapám-ban Veress Sándortól idéz egy mondatot („röppentyű mellette két lépésre pukkant szét”) nagyapjára vonatkozóan. Veress munkája még nagyapja életében jelent meg s alighanem megvolt a család könyvtárában.29 A Pacsirta elején van egy hosszú rész, melyben kisvajkai és köröshegyi Vajkay Ákos, nyugalmazott megyei levéltárost jellemzi kedvtelésein keresztül. Társaságba évek óta nem járt, nem ivott, nem dohányzott. Egyetlen szenvedélye, mely a múltból megmaradt, az volt, hogy beült az udvarra néző, kicsiny, mindig nyirkos szobájába s elővette Nagy Iván30 valamelyik kötetét a magyar nemesi családokról, vagy Csergheő Géza élvezetes, becses művecskéjét a címerek fejlődéséről, és azt lapozgatta.31 Értett a címertanhoz, a heraldikához, a diplomatikához, levéltanhoz és a sfragistikához, a pecséttanhoz is. Ezután a szakkifejezések egész sorát (litterae armales, filiatio, deductio, donatio regia, primus acquirens) vonultatja fel, majd ezzel fejezi be: „Egy ideig szépen haladt a genealógiai tabella, át is rándult vele a szomszéd megye levéltárába, hogy újabb adatokat gyűjtsön, de a munka egyszerre megakadt ... apai dédapjáról már sem ő, sem az okmányok nem adtak pontos fölvilágosítást.32 így családfája, melyet Ákos rajzolni kezdett, abbamaradt, lombosodó ágai lehervadtak, mintha pusztító vihar dúlta volna fel.”33

A több bekezdésnyi, hosszú részt csak az írhatta le ilyen hitelesen és pontosan, szakmailag kifogástalanul, aki maga is jártas volt az „őskeresésben”.

Hinnünk kell hát Pintér Jenőnek, amikor azt írja, hogy Kosztolányi lázasan nyomozta őseit.34 Bizonyára ezt tette apja is. Hiteles a Pacsirta adata: édesapjának dédapját már nem sikerült kinyomoznia.

Magunk ugyan kísérletet tettünk erre, hiszen így tudtuk volna megmondani, hogy a közölt levél írója, Kosztolányi József milyen módon kapcsolódik a költő családfájához (ő a keresett dédapa?), de a rendelkezésünkre álló adatok elégtelenek.35 Csak az anyakönyvek segíthetnének, de ezek hozzáférhetetlenek.36 A rokonság bizonyos, csak annak foka bi62