Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 11. szám - Takács Imre: Megmaradásom története: válaszok Bakonyi István kérdéseire
évében apám huszonnyolc éve, anyám tizenegy éve nem élt. Előlem is elhalt az anyai nagyapám még az első világháború előtt, de három nagyszülőmet még láthattam. Ezenkívül egy kiterjedt apai és anyai rokonság körében nevelkedtem. A mai gyerekeknek hiányzik ez az élmény. A Székesfehérvárra való költözésem egy véletlensorozatnak a műve. Harminckét éve kezdődött, ötvennégyben. Lakást adott volna az Irodalmi Alap a Mogyoródi úton, ahol Nagy László, Czine Mihály is kapott lakást. Én akkor még agglegény voltam, és láttam az alagsorokban, a használaton kívüli üzlethelyiségekben lakó családokat. Úgy gondoltam, nem lehet szívem ahhoz, hogy egyedül foglaljak el egy kétszobás lakást. Pedig bizony anyámat fölvihettem volna a poklából, vagy előbb megházasodhattam volna, mint lett. Ötvenhat március harmadikán megesküdtem az első feleségemmel, és még arra az őszre az Irodalmi Alap ismét szerzett egy lakást, de már csak másfél szobásat. Hosszú lenne ezt elmondani! Jött az ötvenhatos szellemi nyitás után a lövöldözés. Hallottam, hogy foglalni kezdik ott is a lakásokat, ahova a mi kiutalásunk szólt. Mi is kimentünk „foglalni”, de csak egy cédulával. Mások föltörték az anyagraktárakat, berakták az ajtókat, ablakokat, lerakták a padlót, a parkettát. Mi végül is Zelkékhez költöztünk ki, onnan pedig — ez megint hosszú lenne! — Sárvárra, az anyósomékhoz mentünk haza. Szülőfalum is ott volt Sárvár mellett. Azóta hozzá is csatolták. Ötvennyolc augusztusában „menekültünk” a Fejér megyei Soponyára, ahol is egy nevelőotthon nyílt akkor. A minisztérium így tudott adni együtt állást, lakást. Nem ezek az életrajzi zötykölődések az érdekesek. Arra lennék kíváncsi — csakhogy nem lehetek —, milyen költő lett volna belőlem, hogyha így történik, hogyha úgy történik, ha nem úgy történik, ahogy történt. Az persze valószínű, hogy mindenképpen a középeurópai létet mértem volna, legfeljebb másféle szivacsokkal szedtem volna föl a szennyes vizet, másféle szitákkal szitáltam volna az aranyat. Mert minden kor előteremti az aranyat is, nemcsak a szennyes vizet. A verszeném is másként állapodik meg, ha másként élek. Lehet, hogy egy szolidabb életforma segített volna el a dedakofóniáig, mármint ahogy művelni is lehetett volna, művelt fővel, nemcsak odazuhanni hozzá az eszeveszettség napjaiban. Az imént említett szófiai tanulmányommal a poéta doctuszságra is fölkészülőfélben voltam. Egyik nemzedéktársam a vezér-gondolkodó ifjoncát látta bennem. Ezt az utat eltördelte a sorsom. Hagytam a sorsom által eltördelni. Soponyán fejeztem be az egyszem regényemet. Ennek a megjelenése után kaptam a József Attila-díj második fokozatát. Fejér megye vezetőinek elegendő volt ez ahhoz, hogy a megyeszékhelyre való költöztetésre alkalmas embernek lássanak. Képzőművész-csoport akkor már működött itt. Azt gondolták, hogy egy író-csoportosulásnak is megvethetik az alapjait. Én lettem volna az első fecske, bár éltek itt, akik írogattak. Ilyenfélék mindenhol élnek, aztán elviszi őket a víz. Az irogatókról ne beszéljünk! Voltak tanárok, akik hajlandók voltak velem barátkozni. Nem lett jó vége annak, hogy hetente összejöttünk a lakásomon. Atombomba gyártásra pedig nem gondoltunk, mivel ismertünk olyanokat, akik nagyon megnehezteltek volna ezért. Egynéhány antológiában megmutathatta magát a társaság, de nem maradt az akkor próbálkozókból egy se. Hetvenegyben pedig én is Pestre mentem. Pontosabban Budára. Ott éltem hetvenöt nyaráig. A lényeges dolgok azonban távollétemben is megmaradtak. Együtt maradtak — így jobb! Újházi Péter (festő), Ecsedi Mária (grafikus), Kovács Pétér (művészettörténész, e sorok írásakor már az István Király Múzeum igazgatója), Kova- lovszky Márta (művészettörténész), Pesovár Ferenc (néprajzos), Kalász Márton (költő), Sobor Antal (író), Bódás János (költő),Román Károly (tanár), az idősebb itteni festőbarátaim és még a fiú- és leánybarátaim távollétem után is fölismertek. Budára költözésem után elváltam az első házasságomból, négy év utánra pedig a pákozdi albérletemből — mondhatnám — benősültem, visszanősültem Székesfehérvárra. — Az Angyalok vetkőzése újdonságokat mutat a Forduló csillagképekkel lezárt pályaszakaszt követően. Hangod egyre tragikusabb lett a nyolcvanas évekre, és kialakítottad sajátos hosszúversed szerkezetét. Hogyan viszonyulnak ezek 43
