Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 11. szám - Takács Imre: Megmaradásom története: válaszok Bakonyi István kérdéseire

És ez a legtöbb. — A Bartók-modell szerepe mi volt ennek a népiesen modern, vagy moder­nül népi-nemzeti költészetnek a létrejöttében? — A Bartók-modell a nemzedék intonációjában segített, különben csak szomszéd ma­gaslat volt és maradt. Ugyanakkor Nagy László, aki a leginkább fölböcsülhető párhuza­most teremtette meg költői eszközökkel, már ifjúkorában is rangosat írt, szinte Bartókhoz méltót írt a rövid versekben is, holott akkor még Bartók zeneművészetének a lényegét alig ismerhette. Tehát a Bartók-modell a kor ajánlata is volt egyben a humanista szerep legjobb betöltéséhez. A rádiót is többen találták föl egymástól függetlenül. A Bartók-modell úgy is tekinthető, hogy a föld modellje, és az azon a földön élő népnek a modellje. — Napjainkban milyen cselekvési lehetőségei vannak az olyan költőknek, akik népben, nemzetben gondolkodnak? — A rádióban könnyebb lenne erről beszélni. A szó elröpül, az írás megmarad. A rádió­ban sok fejtegetést hallani már arról az elszomorító jelenségről, hogy a gyengébb írók és művészek nem a kor sürgetését, hanem a kor engedményességi hajlamát fedezik föl, és aztán ki is használják ezt. Vagyis: megetetik a műállatot, mert attól nem kell félni. Beleprogramozták hiszen azt is, hogy ne harapjon. Elég lenne csak azt megnézetni egy statisztikussal, hogy kifélék kapnak mennyi papírt és mennyi műsoridőt. A társadalom- kormányzás elfoglalt ma a gondjaival, nem szereti, ha ebben megzavarják, arra pedig még nem érzett rá, hogy szerethetné már azt, ha segítenék. Nem érnek rá egymásra nézni, akik itt már egyformán, ugyanazért... ? Nem tudom ezt a mondatot befejezni. Más szavakkal: nagy károkat okozhat, ha ellenségnek ítélik egymást a jóra ítéltettek. Mert — gondolom — jóra ítéltetett ma minden érték! — Versbéli nyelvhasználatod miatt sokan görcsösnek, döccenősnek tartják a Takács-verset. Erről magad hogyan vélekedsz? — Annyi szép verset írtak! Néhány szép verset én is írtam. Ifjúkoromban akartam is a szép verselést. Valószínű, hogy akkor a nemsikerültségek rontották el a verseimet, később pedig szándékosan is a gondolatnak, a tárgynak engedtem inkább, nem a regulá­nak. A regulát elhárítottam, a tárgyat előre bocsátottam. Ez eddig lehet szép magyarázat, mert azért sohasem ilyen tudatosan voltam a verstan és a verstéma váltóőre. Engedtem az új verstanoknak is, mihelyt jelentkeztek. Mivel ezek a kegyeltemet, a tárgyat segítették. Ez nagyon összetett játék. Azt is mondhatnám: ravasz játék. Csalni nem szabad vele mégsem. A csalás nem ravaszság. A csalás nem előrelátó célratörés, a csalás egy-ütre való sikert céloz. A költő rejtőzésére, a költői mondanivaló védelmére is jó a verscsinálásnak a művészete. Nem olyan korban élünk, mint Petőfi, mint Ady, mint József Attila. A jelenkor feszült­ségei nem ropogtathatok meg szavakkal. Ma inkább értelmezni kell, láttami kell, de mivel az emberek nem figyelnek a költészetre, legalább kódolni kell. Balassi verseit se olvasta a magyarság, mármint az egésze, mármint a nagy tömege a magyarságnak, de azok a versek költőileg alkotott kódjai lesznek mindig az ő korának. Ez a minimum, néha a maximum is. Ez a minimum néha maximális teljesítménynek is tekinthető. Mert az. Ami közelebbről az én előadásmódom természete? Amit sokan döccenésnek, ügyetlen­ségnek neveznek, az lehet — akár még — komikum is. Lehet gúny, tiszteletlenség tanújele bizonyos dolog iránt. Lehet olyasmi is, mint amikor szorult, megszorult helyzetében engedi valaki az igazi arcát látni. Lehet az is: nem fontos nekem, hogy szeressetek. Úgy is kell szeremetek, hogy én olyan vagyok, mint amilyen. Közönségesebben kifejezve: Néha direkt is kimutathatja, szinte előrebocsáthatja az ember, hogy nem akar hízelegni. Tetszeni se akar, csak mondani. A mondással a nem tetszetős elemeket is tolni, a vitázó fél képébe vágni, az alkura való hajlamot ezzel kizártnak fölmutatni. Émlítek néhány példát. Az Éjféli misét 1956 januárjában írtam. Talán már december végén kezdtem otthon. Ezt a verset az egyetemista vakációzása gyújtotta be. Csakhogy a tizedik szakaszban a gyerekek — fürdés, hajmosás után — meztelenül ugrándoznak az ágyban. Aztán nem tiszta „alsóneműt”, hanem tiszta inget, gatyát vagy bugyit kapnak. 41

Next

/
Thumbnails
Contents