Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 1. szám - ÍRÁSOK AZ AGRÁRKÉRDÉSEK TÁRGYKÖRÉBŐL - Bodolay Géza: A Petőfi-kutatás és -kultusz helyzete hazánkban

olvasta volna Petőfi verseit, s azokat igyekeznék utánozni”. A Kortárs következő számában ellenvéleményt jelentett be Peterdi Andor: „... az a meggyőződésem, hogy ezeket a verseket csakis Petőfi írhatta.” Különösen el volt ragadtatva a negyediktől, ami nem csoda. Ha ugyanis a szerkesztőség nem Hatványt, hanem valóban az akkor élő „legkiválóbb Petőfi- értőnket”, Horváth Jánost kérdezte volna meg (vagy akár valamelyik egyetemista tanítványát) mindjárt megtudhatták volna, hogy ez a vers (kissé átalakítva) Szentiváni Mihálynak („Erdély Petőfijé”-nek) a költeménye. Horváth fel is vette közismert antológiájába, „A magyar versek könyvé”-be, s részletesen írt róla „A magyar irodalmi népiesség Faluditól Petőfiig” című monográfiájában is.

A második példa komolyabb dolog. Ha felütjük az új kritikai kiadás nemrég megjelent 2. kötetét, a jegyzetek bevezetésében olvashatjuk: „Kötetünk időszakába eső kétes hitelű művet csak egyetlenegyet emleget a Petőfi-irodalom, de ennek polgárjogát a költő életművében több mint egy évszázad óta annál elszántabban igyekszik elismertetni [...] legutóbb, a korábbi közlések és hozzászólások ismeretében Szilágyi Ferenc (a kitűnő nyelvész és Csokonai-kutató), tett kísérletet Petőfi szerzői voltának bizonyítására.” Elismerve a „kivételes filológiai felkészültségű szerző” érveinek ötletességét és sokoldalúságát Kiss József, a kritikai kiadás szerkesztője (a jelenkori magyar textológia, szövegkiadás szakavatott, nagyon gondos irányítója), alapos érveléssel bizonyítja, hogy a szóban forgó debreceni „Rokka-dal” (Vörösmarty „Fóti dal”-ának az utánzata) nem Petőfi verse.

Arra intenek ezek a példák, hogy ha ismeretlen Petőfi-verseket vélünk felfedezni, óvatosabbak legyünk az ilyen versek megitélésében. Mindenesetre úgy tűnik, hogy talán mindaddig lesznek ilyen felfedezések, vitatott „Petőfi-versek”, amíg Petőfinek olvasói, kutatói és rajongói lesznek. Azt pedig — gondolom — valamennyien reméljük és kívánjuk, hogy legyenek a világ végezetéig, egyre szélesebb körben, határainkon innen és túl, ahol csak magyarul beszélnek és olvasnak, vagy költészetünk iránt idegen nyelven érdeklődnek.

Ami a kritikai kiadás új kötetét illeti, nagy örömmel kell üdvözölnünk a megjelenését. Bizonyára nem újság senkinek, hogy a felszabadulás után az MTA egyik hatalmas kezdeményezése volt klasszikusaink kritikai (részletes jegyzetekkel kísért) kiadása. Első volt a sorozatban az ötvenes évek elején a Petőfi-életmű kiadása. Mint első ilyen vállalkozás, természetesen nem volt még olyan alapos munka, mint például a későbbi Vörösmarty - vagy Jókai-kiadás kötetei. Főleg a versekhez csatoltak kevés jegyzetet. Ezért az azóta kikristályosodott kiadási elvek alapján a Petőfi-évben újra elindították a Petőfi-versek kritikai kiadását. Az első kötet meg is jelent akkor Kiss József és Martinkó András közös munkájaként. Hogy a jegyzetek alaposságáról fogalmunk legyen: 113 vers sorakozik benne (1838-tól 1843 végéig) 100 lapon, a hozzájuk tartozó jegyzetek pedig majdnem 400 lapot tesznek ki. A 2. kötet az 1844 januárjától szeptemberéig született 79 verset tartalmazza 95 lapon, a jegyzetek 329 lapot töltenek meg. „A helység kalapácsáéval zárul a kötet, azaz még hátra van az életmű java. Most két fiatal kutató nevét olvashatjuk a szerkesztő Kiss József neve után. Félős, hogyha ilyen „rohamtempóban” jelennek meg a kötetek, akkor mindig új nevek tűnnek majd fel a címlapon neves elődeik munkáját folytatandó. A legilletékesebbtől, Kiss Józseftől nyert értesülés szerint a 3. kötetre nem kell újabb tíz évet vámunk. (Bár ez a kötet is rég készen volt már, mikor végre sor kerülhetett a kiadására.) Addig is, míg az új kritikai kiadás minden kötete megjelenik, hadd ajánljam az érdeklődők figyelmébe a régi kritikai kiadás hét kötete mellett az új Magyar Remekírók-sorozat két Petőfi-kötetét (egy a verseket, egy a prózáját tartalmazza). Ezek abban térnek el — ugyancsak Kiss József összeállításában — a közkeletű népszerű kiadványoktól, hogy bennük is vannak jegyzetek, ha nem is olyan mennyiségben, mint a kritikai kiadás köteteiben.

83