Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 11. szám - Csorba Győző: Megtörtént: Kapva-adva: Alig reménykedik: versek
Csorba Győző Megtörtént Hát megtörtént.. . meg: elbillent a mérleg: kilencből hárman .. . ennyien maradtunk. És apa, anya sincs . . . sírtunk, sirattunk, de már csak hármunkat rongál az élet. A döbbenet kévésből mostanában, inkább szokásból, kárörvendve csöppet, hogy nem mi — még nem ránk szórják a földet. Két nő, egy férfi a csapott családban. Töpreng az ember: ki járt jól? ki vesztett? Aki még vállán hordja a keresztet, vagy akinek már sír dombjára tűzték? Töpreng, később legyint: öt, tíz vagy ötven . .. Olyan mindegy. — Aztán már sose töpreng: él, és ez ellen nincs számára mentség! Kapva-adva Zavar .. . zavaró . .. zavarás Bemocskolnak kis, ócska gondok. Majd üdvözít egy szép varázs, holott csodákért nem rajongok. Ha volna ellenük szerem, hatóbb, hatásosabb magamnál, de a szerek is ellenem, s kiderül, hogy egyik se használ. Jó a szerelem kapva-adva, az öt érzék megzavarodva ha mássá formál, mint vagyok,
