Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 11. szám - Sümegi György: Magyar Kalevala-illusztrációk

— mind tartalmi, mind formai szempontból lényegében megvalósult” írja Nyirkos István. Mintha Baász Imre illusztrációi is ilyen jelleggel, ilyen céllal nyernék volna el végleges formájukat: nem hősöket, héroszokat próbál megidézni, hanem eposzi eseménytorlódást, indulat-kereszteződést, egyszóval drámaiságot, feszesen és tőmondatos egyszerűséggel, vízszintesek és függőlegesek ütköztetésével. Baász Imre vallomása szerint: „Pontosan abban az évben (1972-ben) végeztem, a Kalevala-illusztrációk — tizenhat darab rézkarc

— diplomamunkám is volt egyúttal. Az eposz különös világa annyira megragadott, hogy 1975-ben a Helikon-kiadás számára újabb illusztrációkat készítettem, szám szerint tizenkettőt, ezek egészen mások” (A Hét, 1985/37. sz.). A pályakezdő Baász Imre rövid önjellemzése — pontos, tárgyszerű. Első, 16 darabos rézkarc-során még kolozsvári főiskolai grafikusmestere, Feszt László szellemujját is fölfedezhetni, míg második, az elsőt három évvel később követő sorozata elvontabb-festőibb is egyúttal. Törvényszerűnek tetszhet, hogy mást s másként fogalmazott a kisebbségi könyvkiadó, a Kriterion nemzetiségi olvasóinak s ettől eltérőt a magyarországi Helikon számára. Az elsőben a sorsszerűség, sorsba taszítottság, a megélt s hitelesen megjelenített drámaiság a kiütköző jellegzetesség, míg a második kollekció elvontabb, jelszerűbb és dekoratívabb is egyúttal.

Hogy melyik a hűbb s autentikusabb Kalevala-képsor — ezt a kérdést szinte lehetetlen megválaszolni, mivel az illusztrációk természetesen nem tudnak hozzátenni az eposz világához. Legföljebb csak kiemelnek s képpé merevítenek valamit (alakot, alakokat, történet-töredéket, motívumot stb.) a Kalevala roppant gazdag, versben megjelenített képtengeréből. Az ilyen rajzolt, festett vagy metszett képek csak a megsejtéseinket, beleér- zéseinket erősíthetik vagy gyengíthetik — tőlünk, ízlésünktől és ismereteinktől függően persze. Baász Imre két sorozatából magam a korhoz s helyhez kötöttsége, általánosított aktualitása miatt az elsőt tartom jelentékenyebbnek.

Nagy Kálmán fordítása hívta életre a szobrász Szervátiusz Tibor 17 darabból álló Kalevala-rajzsorozatát is. Erről egy kisinterjúban maga a szerző vall:

„Mikor és miért nyúltál a Kalevalához mint illusztrációs témához?

1971-ben még Erdélyben éltem, amikor Nagy Kálmán akkor befejezett Kalevala-fardí- tásához a Marosvásárhelyt megjelenő Jóbarát című lap megbízására készítettem illusztrációkat.

Mennyire figyeltél a szövegre, magára az eposzra, a benne megjelenő „történetekre”, a mű fordításban is megérezhető sajátos világára?

A Kalevalát azelőtt is olvastam, ismertem, de a Nagy Kálmán-fordítás puritánsága, szigorúsága révén új élményt jelentett nekem. Nagyon szép a szövege, s mivel szobrász vagyok s nem grafikus, így nem a mű részletei fogtak meg, hanem egységében, kemény drámaiságában, balladaszerűségében hatott rám. Ezért olyan erőteljes a fekete-fehér folthatás a rajzaimon, amelyek nem az európai rajzolásmód könnyed vonalrendszere, hanem inkább egy belső törvényszerűség szerint alakultak. Nem mai: nemcsak mai; európai Kalevalát akartam.

Bartók és Kodály példája nyomán megtanultuk múltunkat tisztelni, e múltra építkezve hozni létre mai műveket. így a Kalevalában rejlő pogány népi őserő, a romlatlan, tiszta monumentalitás, az északi fenség érdekelt. Ebben rokonságot éreztem a magyar, de különösen szülőföldem, Erdély és az ősi hagyományokat őrző Moldva magyarságának szellemével, ma is élő emlékeivel.

Meggyőződésem, hogy annak idején nekünk is volt a Kalevalához hasonló eposzunk, őstörténetünket felmutató, megőrző hőskölteményünk, de ezt a kereszténység felvételekor megtagadtuk, elpusztítottuk. Krónikáinkat megsemmisítettük, botra rovott mondáinkat elégettük, igriceink száját elnémítottuk. így csak nyomokban, jelekben, nem összefüggő emlékekben maradt meg mindaz, amivel még ma is rendelkezünk. Bizonyítéka ez annak, hogy népünk ma is mennyire ragaszkodik hagyományainkhoz. De nálunk nem volt Lönn- rot, aki mindezt még idejében megmentette, összefogta, rendszerezte volna. Ez csak a zenében történt meg éppen Bartók és Kodály életműve alapján; így zenei és tárgyi népművészetünk a mi Kalevalánk.

21