Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 10. szám - Szekér Endre: Játék a verssel: mai magyar költészetünk és a játék

és világos című versében ,,e 4—c 5” jelzést, sakklépést; Szepesi Attila Bolyai-plakett- jében ,, » árvaságról” ír; Kalász Márton Virrasztók, hó esik című versében a kihagyást jelző vonalak jelennek meg. Majtényi Erik verseimében számok vannak: 9.9=82. Szécsi Margit Madár-e a denevér?/ manifesztum részét a kereszt formába írt „GONDOL- K0D0M”-mal zárja, ahol a két „gondolkodom” szó a ,,l”-nél találkozik. A verssorok valami többlettartalmat is hordozhatnak, elhelyezkedésük a szöveggel együtt fejez ki egy „képet”, képverssé válhatnak. A modern költészetben talán Apollinaire képversei a legismertebbek. Nagy László Képversei és betűképei őrzik például Önarcképét, másik a Kés vagy a Cégér formáját követi, a Szárny és piramisban már a szavak is kiszorultak, úgy emlékezett a költő — Kondor Bélára. A Kereszt az első szerelemre vagy a Seb a cédruson a szerelem és halál komor képeit is idézik szóban és képben. De előfordulhat az, hogy a játék formálja a szavakat bolondos, vidám képverssé, mint például Juhász Ferenc Mátrai bolondozásaiban. Szívet ír szavakból, kutyát formál a Balzsamvers. S egy másfajta játékot követnek a párizsi Magyar Műhely köré csoportosult költők munkái, így Papp Tiboré, akinek Közlekedő edények című versében vastag fekete vonallal keretezett négyzetekben, a közlekedő edényekben szavak mozognak oda-visz- sza, „szó-eső költészet nélkül", s végül csak ennyi marad: „ő szó se tél nélkül öltő".

A költő játékának „anyaga”: a nyelv. Illyés Gyula a Koszorú című versében vall nyelvünk „hajszálgyökereinek kőharapó erejéről". Szilágyi Domokos Búcsú a trópusoktól című versében állapította meg a mai magyar költői nyelvnek azt a sajátosságát, hogy eltűnnek, elkopnak a költői képek, a metaforák a mai versekből. Vas István fogalmazta meg versében azt a tünetet, különös nyelvi sajátosságot, hogy a „kötőszavak” korát éljük (Határozók és kötőszavak). S játszva a nyelv, az anyanyelv szavaival, mondataival, verssé formálva azokat, a játék mellett mindig ott él íróinkban, költőinkben a komolyság, a felelősség is. Hisz ahogyan Fábry Zoltán írta: a „nyelv nélkül nincs szellem, nincs erkölcs. A nyelv maga az emberség: mi különbözteti meg az embert az állattól? Nyelv nélkül semmi sincsen.”

FOLYÓIRATUNK SZERKESZTÉSEDEN KÖZREMŰKÖDNEK

BUDA FERENC (főmunkatárs)

FŰZI LÁSZLÓ GOÓR IMRE KOMÁROMI ATTILA KOVÁCS ISTVÁN SÜMEGI GYÖRGY PINTÉR LAJOS

82