Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 10. szám - Szekér Endre: Játék a verssel: mai magyar költészetünk és a játék

versében az „elcsöndesülő” versbefejezéssel találkozunk, amelyben a hosszabb szó mindig rövidül, és itt épp indokolt, a szó jelentésével szoros összefüggésben van e képvershez közelítő megoldás („csöndesebbek/csöndesebb / csöndes- e/csöndes / csönd / cs-s”.J Majtényik Erik a Kis riasztócsengőkről írt versében a sorvég, az enjambement szakítja ketté és tartja össze egyszerre az ottlévő szavakat („Csé-fa-i elvtárs”, „riasztócsengő”, „v-ersenyre" stb.).

Félbevágja, darabokra töri a verssort sok költő. Somlyó György Harci lobogók — antarktiszi szélben című versében középütt van üres rész függőlegesen, és a verssor két részre tagolódik. Például: „nem nevetséges de igazán nem nevetséges / újra megint ugyanúgy már az első pillanatban ...” A sor széttörésének legfőbb funkciója a két rész ellentétességének érzékeltetése. Majtényi Erik hasonlóképpen két részre vágja a verssort a Bú jócska című versében. De már a címet sem tudjuk jól írni, mert lényegében a „bú” szótól jóval távolabb írja a „jócska” szót, mint az előző ellentétét. A gyerekkorbeli kiszámolós, „ántánténusz”, „szórakaténusz” is versbe kerül, de elkomorodik a vers, hisz olyan sokan bújtak el önmagukba, feledésbe vagy a halálba . . . Csorba Győző a Száz éve című versében a szaggatottságot a sor kettétörésével éri el („Nyögés és anyám volt / jajgatás anyám volt / fölsírt egy anyám lett. . .”). Buda Ferenc Roham című több szólamé versének egyik része, a bal oldali laprészre írt szavak keményen kopognak egymás után („éjszaka /csönd /éjszaka / szuszogás /éjszaka / ketyeg az óra”), míg a másik, s a vers nagyobbik része teljes mondatokban szól hozzánk. Kovács István a Kibetűzhető szavak R. NI. exhumált verséből című költeményében végletesen érvényesül a töredékesség, hiszen 5 teljes sor hiányzik, kipontozott. Sőt a meglévő verssorok is hiányosak: „o gyűlölet vesszőnyalábjaival”, vagy: „Ne vámszedői őrizzék”. S e kihagyásosság, e töredékesség, mely éppen Radnóti Miklós kapcsán többszörösen indokolt, így fejeződik be: „A mondat álkapcsolat." Dedinszky Erika Litánia a Nőhöz című verse szótárszerű, csak szavakból áll,mint a „litánia” ismétlődve, tovább hullámozva a „cicától” a „puddingmellig”. Csak a három függőleges sorba írt szóhalmaz után, a befejezésben találunk állítmányt, teljesebb kifejezést, mondatot: „imádkozzál érettünk!"

Játékos: ezt a címet adta versének Szőcs Kálmán. Rövid verssoraiban a játékosság komoly mondanivalóval párosul: „Azt hiszem, /Megértem/ Az időt, /Amelyet / Megértem.” Aztán visszatér a „megérte” szóhoz, tovább ragozza: „Eljátszom / Mindenem, / Megérte, I Megérted, Istenem." Még tovább fokozza ezt a nyelvi „ragozást”, játékosságot, a szóváltozatokat halmozva Kiss Dénes a Ragozás című versében: „Változat / változatok változata / változatlan változom / Változatlanul változtat / változtató változások / változtató változtatása / -va-ve-vá-vé . . .” Kányádi Sándor versének csak a címe játékos: játszva magyarul, valójában a költemény komoly gondolatot fejez ki: „Aki megért I s megértet / egy népet / megéltet”. Néhány költő feleleveníti a hajdani költő-mesterek által kedvelt akrosztichont, amikor a versfőkbe neveket rejtettek el. Mészöly Dezső Örök diák című versének kezdőbetűiben, a sorok elején Devecseri Gáborra emlékezik születésnapján. Nagy Gáspár a Világ az ő nevébe zárva című versében Bartók Béla nevét s emlékét őrzi. Goór Imre 46 év után az első szerelemről című versében a Heléna, csupán, képzelt, emlék szavakat emeli ki. Bokros János a Romantikában márciusi szonett című versében pedig Petőfi Sándor nevét rejtette el a verssorok elején.

Játékos üzeneteket írnak a költők barátaiknak, üdvözletükben báj, humor, derű, nyelvi ötlet fonódik össze. Nagy László Vidám üzenetek című versét Schéner Mihály festő-, szobrász- és kalapgyűjtő művésznek küldi. („S druszája Mihályka angyal / őrzi önt piros fakarddal / én meg verssel, s ami ritka: / itt vogyok meghumorítva". Rákos Sándor Játék Somlyóval című versét, x+n-edik ének egy megírathatatlan versesregényből alcímmel — „somlyósan”, „verses regényszerűen” írja meg, utalva Somlyó effajta verseire. A hatvanéves költőt üdvözli, játékosan keverve a szavakat: „a hős hősét hőste/en

80