Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 10. szám - Lovay Zsuzsanna: Magyar iparművészeti gyermekjátékszerek a századfordulón
tota népművészettel. Azácsoltasztal ilyentípusa talána leggyakoribb Magyarországon;növényi motívumai — bár kétségtelenül előfordulnak hasonlóak a népművészetben is — erősen stilizáltak. A székek szerkezetén még inkább látszik a modern és a hagyományos ötvözése. Míg ülőlapjuk formájával akármelyik parasztházban találkozhatunk, háttámlájuk a modern szecessziós bútorok típusához áll közel. A festett díszítés a székeken, az állatfigurák a szekrényeken éreztetik, hogy gyermekszobát látunk. A bútorok olyanok mint a felnőtteké, de a ráfestett minták a gyermekek világából valók. A szekrények, ágyak modern szerkezetükben angol bútorokra emlékeztetnek. A vízszintesek és függőlegesek egyszerű, hatásos ellentétét a lágy Vonalvezetésű stilizált virágok még inkább hangsúlyozzák. Borító libákkal Az ágyak felső részeiben geometrikus mintát találunk. A szoba összességében nagyon vegyes; eklektikus tárgyegyüttese a falra festett „magyaros” mintákkal, hímzett függönyökkel egészül ki; az ablak köré festett jelenet aprólékos, az akadémikus festészet jegyeit mutatja. Sokkal egységesebb és egyben a hagyományokhoz inkább ragaszkodó Veszély kisdedóvó-modellje. Formailag az erdélyi népi építészetből indul ki. Felépítése és fa rágott-vésett díszítése is erdélyi parasztházak oromzatait, kapuit idézi. Az építmény nyitott, mesélésre, kevés mozgást igénylő játékokra alkalmas. Kertben felállítva menedéket nyújt eső, szél elől. Veszély más fa játékszereket is tervezett, nem csak gyermekeknek. Ilyen pl. a sakkbábuk terve. Figurái zárt, tömör formájúak, díszítésükben a magyar népművészet stilizált motívumait használja fel (sujtás, pávaszem). A ló figura megegyezi ka hintalóval megformálásban is, díszítésben is. E játékszerek megfeleltek mind a hivatalos kultúrpolitika, mind a közönség igényeinek. Az elképzeléseknek megfelelően töltötték be konkrét társadalmi funkciójukat. Megismertették a gyermekeket a falusi élettel, az állatokkal, természettel, de a mondákkal, történelemmel is; és mindezt szórakoztató módon tették. A bennük rögzített információk, tapasztalatok a valóság képét közvetítették a gyermekek számára érthető módon. A felhasznált szimbólumok, képi jelek közel álltak a gyermekek világához, képzeteihez; könnyen érthető, egyértelmű kódok hordozták a jelentést. Nem igényeltek feltételenül játéktársat, de közösségi-társas játékokra is alkalmasak voltak. E játékszerek a valóságot konkrét, ábrázoló módon adták vissza, epikusak, cselekményhez kapcsolhatók voltak. Nem utolsósorban esztétikai funkciójuk volt; a szépség, kellemesség érzetét, örömöt, élvezetet adtak a gyermekeknek. Veszély Vilmos munkássága az első világháború kezdetén megszakadt. Utoljára 1914-ben az Ipar- művészeti Társulat által rendezett gyermekművészeti kiállításon mutatta be játékszereit. A forrásokban, folyóiratokban később már nem találkozunk nevével, hasonlóképpen a hegybánya-szélaknai gyermekjáték-készítő tanműhely nevével sem. 52
