Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 10. szám - Kriston Vízi József: Adalékok a bukovinai székelyek játékkultúrájához

A le-lecsukódó pillájú kicsit az anya magához vonta, s nyelvének pörgetésével perceken át talán a világ legegyszerűbb és ősi, leírva körülbelül „belölölő, belölölő .. .”- ként rögzíthető altatójával ringatta. Ha a felnőtt térdére ültette a néhány hónapos kicsit, így lovagoltatta:

Hoc, hoc, katona, ketten ülünk egy lóra,

Hárman meg a csitkóra.

Az állatok közül pl. a béka hangját a következőképpen utánozták gyermeküknek:

Kunc, kunc, slúsz, slúsz, slúsz. Mit vár, mit vár, mit vár? Papucsot, papucsot, papucsot. Kinek, kinek, kinek?

Uraknak, uraknak, uraknak.

A nagyobbacskák érdeklődve hallgatták a tréfás verses történetet:

Vót egyszer egy ember, szakálla vót kender, bikkfa harisnyája, fenyőfa nagyrágja, lószar bokrétája, s tehenszar sapkája.

Az iskolába járók rigmusai közül több a megszerzendő ismeretekhez kapcsolódott. Ilyen volt pl. az istensegítsi tanító által terjesztett Móra-féle abc-vers:

Aranyalma ághegyen, báránybőr a zöld gyepen, cirmos cica egerész, csengő csikó heverész.

Dongó darázs döngicsél, esik eső, fúj a szél.

Füsti fecske csicsereg,

gerle galamb kesereg,

gyom között gyors gyík szalad,

harmatos hajnal hasad,

itt van már a zivatar,

jó az Isten, jót akar.

Kivirít a kikelet, leveles lett a liget.

Málnát a medve eszi, nyúl a fülét hegyezi, orgonafán méhike, összerezzen őzike, patakparton pipitér, róka szava kicsit ér.

Suhog a sok sasmadár, szilvafára szarka száll.

Uccu, csípd meg, hóha, hó,

Ürgét fogott a Sajó!

Vércse vijjog vér előtt, kergetik a vasfedőt, zsindeiyezik a tetőt.

36