Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 9. szám - SZEMLE - Sz. Mikus Edit: Nem-kérdés: újabb könyvek a nemiségről: [Cseh-Szombathy László: A házassági konfliktusok szociológiája]: [Kamarás István-Varga Csaba: Szerelemről komolyan]: [Miskolczi Miklós: Hazudni boldog hitvest, Mindenki mással csinálja ]: [Szerdahelyi Szabolcs: Szex-tusa]: [könyvismertetések]

mindenki önmaga, megfelelően rendezze, tisztázza a problémáit.

Évszázadok, sőt évezredek óta szól a művészet a szerelemről. Mégis, ha meg kell határoznunk mi is a szerelem, gondolkodóba esünk. Ugyanígy gondolkozott el Kamarás István és Varga Csaba, akik a Szerelemről komolyan című könyvet szerkesztették. Az első meglepetés: a könyv tényleg komolyan ír a szerelemről. Hangvétele nem a lírikusé, nem az íróé, hanem a tudósé. A szerelem fogalmát eddig leginkább a művészet sajátította ki magának, s emocionálisan ragadta meg a lényeget; érzelemtől átitatva szólt az érzelemről. S ez a könyv bebizonyítja, hogy a hűvös ésszerűség is meghatározhatja, mi a szerelem, milyen a szerelem és miért éppen a szerelem olyan fontos számunkra. Lehet-e a szerelemről hűvös objektivitással írni! Senkit sem hagyott hidegen, s mégis szinte valamennyien ob- jektívek, tárgyilagosak maradtak. A szerelemről írtak pszichológusok, szociológusok, filozófusok és esztéták. Mindenki a maga oldaláról megközelítve, egymásnak ellentmondva, vitatkozva is olykor. Egyben azonban mindannyian megegyeznek: a szerelem fontos nekünk, s emberi mivoltunk lényeges meghatározója.

A hűvös mérlegelés és objektivitás, a mélyreható feltárás és értelmezés nem jellemzi Miskolczi Miklós legújabb könyveit, a Hazudni boldog hitvest és a Mindenki mással csinálja címmel megjelenteket. Az első könyve — Színlelni boldog szeretőt — megjelenése óta nem hoz igazán újat, a feltárásban nem halad előre, hanem ugyanazt a problémakört, ugyanabban a társadalmi csoportban, ugyanúgy a reprezentativitásra törekvés kerülésével és meglehetősen szubjektiven dolgozza fel. Miskolczi szociográfus és újságíró, mégsem hatol a mélységekig, hanem a felszínen marad, és megelégszik a jelenségek feltárásával, futólagos elemzésével. A társadalmi méretű magánügyek végül is itt nem válnak közügy- gyé, hanem magánügyek maradnak. (A felvetett problémák mélységeit sokkal inkább Cseh-Szom- bathy László adja meg.) Miskolczi megfogalmazza és kimondja a mindenki által tudott jelenségeket,

értelmezi (olykor félreértelmezi) azokat, s okát nem kutatja. Felmerül a gyanú, hogy ezek a művek már sokkal inkább a szexhullám termékei, s egyetlen célja a sikerre törekvés.

Ezzel szemben kellemes kalandra csalogat Szerdahelyi Szabolcs a Szex-tusával. A gyorsuló idő sorozatban megjelent esszé nem tartja magát tudományos igényű műnek, nem ígér elemzéseket, nem hivatkozik adatokra, hanem felvállalja könnyed stílusát, s a jóízlés határain belül maradva szellemesen tárja fel szexuális életünk mai jelenségeit, visszásságait. Élvezetesen életszerű leírásai időnként a pornoirodalom határait súrolják. A szellemes szerkezet is csalogató, minden fejezet címe találó. Előszó és utószó kifejezések helyett —a jellemzően és hibásan rövid — előjátékot és utójátékot használja.

Az itt említett könyvek üzenetek is korunk számára, szexuális kultúránk jelzései. Pozitív előrelépést jelent, hogy e művek megjelentek, s tegyük hozzá, napok alatt szép példányszámban el is fogytak. Örvendezésünk mérsékeltebb azonban, ha arra gondolok, hogy gyakran ezek a könyvek billentik helyre egy-egy kiadó gazdasági mérlegét.

Lényeges viszont, hogy feltárnak és beszéltetnek, beszédtémává hozakodnak elő mindennapjainkban; s a szex nem csupán tréfálkozó társaságok témája lehet, hanem elmélyült társalgásoké is. El kellene jutnunk oda, hogy olyan természetesen beszéljünk róla, mint a Jelenetek egy házasságból című svéd film szereplői teszik, akik Cseh-Szombathy László könyvének borítólapján láthatók. Rá kellene jönni, hogy szexuális műveltségünk is része, és fontos része a műveltségünk egészének, s személyiségünk hű tükrözője.

Kérdés tehát a nem-kérdés, a párkapcsolati probléma. A válaszokat mindenkinek magának kell megadnia, megfogalmazásához azonban sokat segítenek a fent említett könyvek. Döntse el mindenki magában, hogy hol tart felismeréseiben, s tágítani kívánja-e jelenlegi műveltségét.

SZ. MIKUS EDIT

FOLYÓIRATUNK SZERKESZTÉSÉBEN KÖZREMŰKÖDNEK;

BUDA FERENC (főmunkatárs)

FŰZI LÁSZLÓ GOÓR IMRE KOMÁROMI ATTILA KOVÁCS ISTVÁN PINTÉR LAJOS SÜMEGI GYÖRGY

95