Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 1. szám - MŰHELY: 100 ÉVE SZÜLETETT FÜLEP LAJOS - Sümegi György: Fülep Lajos tiszteletes úr Baján

Ismerjük meg egymást — ismerjük meg magunkat! (...) Ami tehát szép és jó történik közöttünk, a nemes példát nem rejtjük véka alá; de a hibát és a hiányt se titkoljuk. Az első keresztyének nyilvá­nosan gyóntak, az egész gyülekezet színe előtt — mi is mindenki színe előtt fogjuk megvallani bűnein­ket. Keresztyének vagyunk, reformátusok vagyunk, nem szabad félnünk attól, hogy az igazsággal szembe nézzünk. Ne várjon tehát tőlünk senki szépítgetést, takargatást, álszenteskedő kíméletessé­get — mert kezünket rá fogjuk vetni a sebekre, nem a bántás, hanem a gyógyítás célzatával”. Mind­járt az első számban „Szeretet — békesség” címen értekezik Fülep. Motivációjához, hátteréhez az egyháztanács-tagok civakodását is odaképzelhetjük. Fülep ezzel szemben türelmet, megértést, sze­retet-békességet hirdet. „Szerencsétlen, széttépett ország, kit a szeretetlenség és békétlenség sok­kal jobban szétszaggatott, mint ellenségeid, szerencsétlen, zaklatott, boldogtalan emberek, kik több kárt tesztek magatokban, mint bármilyen elemi csapás — hát akartok-e végre békességben és öröm­ben élni? S kik eddig nem, megértitek-e végre az idén, most, hogy egyetlen mód van reá?” — a szere­tet és az abból következő békesség, felelhetünk Füleppel az indulatoktól fölforrósodott kérdésére. Ravasz László püspök a „Megtartóról” írt a lapba. A Tárca rovatban „A mi egyházmegyénk” cím­mel történeti elemzés olvasható a solti egyházmegyéről. Az 1924. évi esperesi jelentésből idézve, Kelecsényi Zoltán így jellemzi Fülepet: „különös dicsérettel is kiemelem azon férfias és gerinces ma­gatartásáért, mellyel rövid szolgálata alatt a bajai lelkészi állásnak méltóságát és tekintélyét annyira megalapozni tudta”. A gyülekezeti munka tartalmi oldaláról szólva bemutatja a Nőegyletet és a va- vasárnapi iskolát, mely „nem az ismétlősök oktatása, hanem inkább gyermek-istentisztelet, (ki­emelés Fülep Lajostól) melynek célja a gyermekek vallásos nevelése”. A bajai református Nőegylet a lelkész neje vezetésével kéthetente tartotta összejöveteleit, amikor is énekeltek, imádkoztak, biblia­magyarázatokat tartottak a tagok felváltva (a tagság 60 fő körül mozgott), majd a különféle segélye­ket, természetbeni és pénzadományokat (a befolyt tagsági díjakból), a közös ünnepélyeket beszélték meg és készítették elő. „A Nőegylet (.. .) az Egyház egyik szerve, (...) a lelkész és presbitérium se­gítőtársa az egyházi munkában”. Fülep legfőbb támasza és segítőtársa az egyházi munkában is felesége volt, aki nemcsak a Nőegylet fontos tevékenységét irányította, hanem a „kis-istentisztelet”, a vasár­napi iskola munkáját is egyedül vezette az elején. Dr. Kováts J. István budapesti teológiai igazgató rövid cikkben üdvözli az új lapot, melynek további, rövidebb írásait kivétel nélkül a lelkész írhatta. Az úrvacsoráról, az egyházi gazdálkodásról (ezen belül az egyházi adó szükségességéről, a presbiterek fontos munkájáról, az épületfelújítások nehézségeiről stb.) jelent meg írás, azután a létrehozott egy­házi kölcsön könyvtárról (két és fél hónap alatt 150 kölcsönzője volt), az önzetlen könyvadományok­ról, az adakozás, a jótékonyság fontosságáról) az adományozók névsorát s az adományok értékét egy­aránt közli). Fölsorolja a „Keresztségben részesültek”, a „Házasságot kötöttek” s „Az Úrban elalud­tak” névsorát, eligazítást ad a karácsonyi ünnepélyről és több apró kérdésben (istentisztelet rendje, a templom fűtése, az újságra befolyt adományok, a lapterjesztés-előfizetés módja stb.) közöl fontos információkat. Még könyveket is ajánl vásárlásra a Kollár-féle könyvkereskedésből, sőt röviden re- cenzálja Grosz A. Lászlónak, a „Krisztus-hívő zsidók országos egyesülete” titkárának a munkáját. A jól szerkesztett, három hasábosra tördelt, könnyen áttekinthető, tiszta szerkezetű újság legvégén külön rovatot nyitott Fülep a szerkesztői üzeneteknek. Az öszevont, gazdag tartalmú 1—2. szám legutolsó szerkesztői üzenetét azért érdemes idézni, mert a helyi viszonyokba is bepillantást enged. „Névtelen. Névtelen levelekre elvből nem válaszolunk s már csak azért se, hogy ezzel a csúnya bajai szokással távolról se érintkezzünk. De mivel aggódik, kivételt teszünk, hogy megnyugtassuk. Bármennyire elszörnyed rajta, igenis, lehetséges az, hogy valaki bajában az ember segítségét kéri, szorult helyzetében rendszeresen igénybe veszi s aztán kezet emel jótevőjére — hátulról. Megmondta Jézus „szükség, hogy botránkozások essenek, de jaj annak az embernek, aki által a botránkozás esik”. Várjuk el hát nyugodtan a végét” A Bajai Reformátusok Lapja 1927. húsvétjára megjelent harmadik számában Fülep „Kereszt és föltámadás” és „Az igazi presbiter (dr. Rácz Károly elköltözése alkal­mából)” című írásokat jegyzi. „Hogyan lettem teológus" címen Bárdos Lajos teológiai hallgató írt cikket, kiemeli a Füleptől kapott segítséget-támogatást. Itt is — ahogy 1—-2. összevont számban — rövidebb példabeszédek, felhívások, magyarázatok, beszámolók, hírek szerepelnek s ezek szerzője maga a felelős szerkesztő, dr. Fülep Lajos. Az újság utolsó, 1927. pünkösdjére megjelent számában is­mét olvasható egy rövid írás Ravasz Lászlótól. Fülep ugyanitt a pünkösdről ír — több rövid közle­mény, intés, példázat mellett. A „Buzgó református” című rövid példabeszédében írta: „A mi időnk, melyben élünk, nagy események ideje, számonkérő idő. A „nem csinálok semmit” mentséggel előhozakodó egyéneket, családokat, testületeket, — s egyházakat is lehengerli. A „küzdő egyház” nevet most újból meg kell szereznünk. Félreállnak majd a gyávák, a képmutatók, a konjunktúra-keresztyének, — de előlépnek az „elhivatottak”. Az indulatos hang mögött megint- csak a bajai konkrét helyzetre, a kialakult ellentétekre — s a történeti időre is — gondolhatunk. A lap, a Bajai Reformátusok Lapja összességében végül is a lelkész szócsöve volt, fontos és hatásos eszköz az egyházépítésben ugyanúgy, mint a lényegesebb aktuális ismeretek, tudni- és tennivalók közreadásában, valamint akár a belmissziós munkában is. Fülep sokrétű tevékenységének rajzához, ottani közérzetének érzékeléséhez a lap bemutatása ugyanúgy szervesen hozzátartozik, mint egyéb, elsősorban nem — vagy nemcsak — egyházi munkálkodásának számbavétele. Egyházi tevékenységé­71

Next

/
Thumbnails
Contents