Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 9. szám - VALÓ VILÁG - Kerekasztal-beszélgetés a Bács-Kiskun megyei új településekről: a beszélgetést Enyedi György vezette, sajtó alá rendezte Csatári Bálint

út másik oldalát is kijelölték, ahol a több, mint 200 telken gombamód nőttek ki a házak. Enyedi Gy.: És hogy igazodott ehhez az alapellátás fejlődése?

Fazekas F.: Ez a mi legnagyobb gondunk! Nap mint nap érezzük ennek a súlyát. Azok az emberek, akik itt építkeztek, joggal várják el, hogy a gyermeküknek itt is legyen óvoda, iskola. A korszerű lakások mellett iskolánkban potyogtatós WC van, két osztályunkat a 3 km-re lévő régebbi tanyai iskolaépületbe kell naponta utaztatnunk. így aztán sokan a városban kénytelenek iskoláztatni a gyermekeiket, a szülők a helyi összefogással felújított óvodánkba sem szívesen íratják be gyermeküket a körülmények miatt, holott a pedagógusok tartalmi munkája kifogástalan.

Szemléletváltozásra volna szükség, előre kellene haladni. Itt van a szomszédos önálló község Kocsér, igaz Pest megyében. Ott is annyian laknak, mint Katonatelepen, csak éppen az alapellátás is megvan hozzá.

Enyedi Gy.: Azt hiszem a különbségek Felsőlajossal nagyon jól érzékeltetik, hogy Katonatelepen hiányzik a területen gazdálkodó nagyüzem, amelyik az ellátás-fejlesztéshez is hozzájárulna.

Sántha J.-né: Holott az adataink alapján egyértelműen két közel azonos nagyságú „egyéb belterületről” van szó. Felsőlajoson 367-en, Katonatelepen 350-en éltek 1980-ban a népszámláláskor, s azóta is mindkettőnek dinamikusan emelkedik a lélekszáma. így ma több, mint 400-an,ill. 600-an élnek ezeken a kistelepüléseken. Ez igen gyors növekedés. Enyedi Gy.: Mit tart még lényegesnek Katonatelepen? Van-e valamilyen helyi szervezet, képviselet, egyáltalán kialakult-e a helyi társadalom?

Fazekas F.: A jó nagy telkeket tartom igen fontosnak, amelyeket intenzíven művelnek. Ennek a vonzerejét meg is kell őrizni. A másik kérdésre az a válaszom, hogy a helyi kezdeményezéseket jobban fel kellene karolni, hiszen munkások, értelmiségiek, a szolgáltatásokban dolgozók egyaránt élnek itt. A tanácstagi képviseletünk az új körzetbeosztás szerint kettőről egyre csökkent, s bár van helyi Népfront-szervezet, úgy vélem, hogy az iskola bővítése,s vele együtt művelődési ház létesítése adna lehetőséget a helyi közösségi élet tényleges megszervezésére. Ma a kiköltözők zömében a volt iskolájukba hordják be a gyerekeket, így alig találkozunk a „helyiekkel”, atomizálódva, elidegenedve nő fel az új generáció.

Ezen kívül még nagyon fontosnak tartom a közlekedést, amelynek egy gondja — hogy városi vonallal járhatunk — megoldódott. Az orvosi rendelő — merthogy nálunk ilyenről szó sincs — a gyógyszertár, a kereskedelmi egységek gyors elérhetősége nyílván nagyon fontos tényező. De a kereskedelmi ellátásról az alapokat illetően helyben is gondoskodni kell.

Enyedi Gy.: Úgy vélem, hogy nagyon sok mindenről hallottunk, s kicsit közelebb sikerült hoznunk az olvasóhoz az új települések problémáit.

Azt hiszem,a vizsgálat és ez a beszélgetés is néhány olyan tanulságot hozott, ami túlmutat Bács-Kiskun megye határain.

Egyrészt fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a községek és városok közigazgatási határán belül — különösen az Alföldön — több település van. Ezeknek egy része növekszik, fejlődik, gyarapítja a népességét és így sorsukat nagyobb mértékben kellene a helyi közösségekre is bízni. Ennek egyes esetekben az igazgatási önállóság is formája lehet, ha erre a feltételek adottak. Ez persze nem lehet általános megoldás, ezért érdemes lenne azon töprengeni, hogy ezek az aprófalvak, a nagy mezővárosok vagy óriásfalvak körül, milyen kisebb helyi önállóságra tehetnének szert. A másik tanulság, hogy mi itt 3—400 lakosú, új, korszerű lakásokkal rendelkező, fiatal népességű, gyarapodó kisfalvakról beszéltünk, miközben az ország közvéleményébe berögződött, hogy ez a településméret életképtelen.

56