Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 8. szám - Zám Tibor: Anyajegy: kisregény
Akkor miért nem ezzel kezdte? Azért, mert az „alapos gyanú” megindokolásához s a vádindítványhoz bizonyítékok kellenek. Itt azonosíthatta a magnóhangot, a kocsimban turkálva következtette ki az elkövetés eszközét, tárgyi bizonyítékát, és itt kapott értelmet az idő: a bűnügyben érdekelt személyek érkezése, távozása, találkozása. Ezekkel a tárgyi bizonyítékokkal van ám egy bökkenő, dr. Vendég nem mondta — mert bizonyára nem is sejti — a sálba pólyáit franciakulcs mega negyven kettes hollétét. Ha dr. Vendég nem tartóztat le haladéktalanul, a batár jobb első kerekének sérült köpenyét kicseréled, a vontató kocsi már nem azonosítható. Ilona névkártyáját a te kocsid rendszámával nem használják fel, mert az asszony kapcsolatainak felfedése a Szervnek is kellemetlen lenne. A vontató kötél típusáru, foszladékai több ezerre vagy tízezerre ráilleszthetők, attól függően, hogy a gyártó cég mennyit adott el belőle. A magnóhang: van olyan gyógytea-keverék (itthon, a konyhaszekrényben is), amely — a dohányzás beszüntetése után — gyakori fogyasztás és gargarizálás esetén rövid időn belül kitisztítja a légutakat. Ha pedig a gargarizálások szüneteiben jól begyakorolsz egy más, a jelenlegi kiejtésedtől icipicit eltérő akcentust, amit csak a szakértők vesznek észre, szakértő legyen a talpán, aki a két hang azonosságát írásba meri adni. És az sem mellékes, hogy a zárt tér akusztikai viszonyai közt, ha csak nem színház a zárt tér, torzul a magnóhang. A torzulásnak azonban nincs mértékegysége. A franciakulcs. A Négycsöcsű nem nevezte nevén azt a v a I a m it, amelyet Bocskó Mária kivett a kocsiból, tehát azt el is veszíthetted, mert a feledékenység, a szórakozottság emberi dolog; ám, ha az látszik jobbnak, kimész a zsibpiacra és veszel egy azonos méretű szerszámot; a boltban meg egy másik ugyanolyan sálat, mert az sem egyedi darab. Hát te ilyen összefüggésben látod, illetve nem látod a tárgyi bizonyítékokat. Ezért az „alapos gyanú” indokolhatatlan, hipotétikus játék. A véletlen találkozások pedig éppen esetlegességük miatt illeszkednek rendszerbe . . . Nem kevés szerelmi románc, film, bűnügyi regény, sőt bűnügy azzal indul, hogy két olyan ember találkozik, akiket összeköt egy régi szál vagy függőben maradt ügy . . . Félreértéseket kerülendő, kivételesen nem a tisztelt magas rangú bosszantására nyomsz ilyen se vége, se hossza szöveget, hanem legjobb tudásod szerint megkísérled kivédeni mind a „hatósági közeg szerepében elkövetett visszaélés” vádját, mind a súlyosabbat, az „emberölésben való bűnrészesség”-et. Ha ez sikerül, megfogod az isten lábát, mert működésbe lépnek a művészetek szenzációhajhász tőzsérei, akik a televízióban, a rádióban, a napilapokban egymásra licitálva magasan fölé verik írói árfolyamodat műveid valós értékének. Az emigyen megdolgozott, manipulált olvasó érdeklődni kezd irántad, mire a Kiadó a kezében lévő regényed példányszámát 10 ezerről 100 ezerre emeli... Me- mentóul az örvendetes fordulatra dedikálsz az új könyvedből egy példányt dr. Vendégnek. Dr. Vendég a leghatásosabb módon ütött vissza: semmibe vette a személyének szóló hántásokat. Széttöltötte, csöpögtette az ital maradékát, kortyolgatott, mélázott, koppantott a pohár talpával és azzal a kijelentéssel döbbentett meg, hogy a hiányzó bűntárgyak Bocskó Mária sportszatyrában vannak. „Ön a bolondját járatja velem!” — csaptál az asztalra. „Meglepné önt, ha becsületszóra kijelenteném, hogy most jöttem rá?” Téged, Jákó már semmi sem lep meg. Elhamarkodott kijelentés. ... azt azonban furcsállod, hogy a Szerv anélkül őrizteti az előzetesek poggyászát, hogy belekukkantana. Hadd ne bocsátkozzék most hivatali titkok taglalásába. Érjem be azzal, hogy nagy 42
