Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 8. szám - Zám Tibor: Anyajegy: kisregény

sével, hogy mióta ő sem hord bugyit, minden rendben, s ezért meggyőződéses híve a Bocskó-módszernek, amit a TV-ben is reklámozni kellene .. . Azóta csak egy házfel­ügyelővé avanzsált szigorú apuci leányának combjain feszül az a légelzáró műanyagból készült vacak, de — szerinte — nem sokáig, mert a srácok, kik addig dongták, átnéz­nek rajta, kerülik, mintha leprás volna; és ez a kis némber sokkal vehemensebb annál, semhogy sokáig dilemázzék egy avitt puritánság meg testének vágyai között. Erről jut eszébe: Meddig akarja még himbálni lyukacsos nemez vödrét az író úr ezen a kútostoron vagy micsodán?.. . Miért nem frissíti már fel a vályú langymeleg tartalmát hideg vízzel, hogy megmártózhassatok végre? ... .. . Te, Jákó nyakkendődet s ingedet levéve csak a vederből lötyböltetted magadra a vizet, így hűtőztél, azután felkuporodtál a kút kávájára nadrágodat feltűrve lábat áz­tatni a vályúban, s nézni Bocskó Máriát, aki alkarjával védte magát a szemébe tűző naptól, de gondolatait testének bronz-barna meztelenségével is vértezte. Őszinte áhítattal nézted ez ivar- s petesejt összetalálkozásából emberré vált „gyönyörű” kép­ződményt, tudván, mennyire bombasztikus ez a jelző, ez a minősítés; és mennyire le­hangoló ama írói erénytelenségeden bánkódni (amelyre az okosabb filoszok is rájöt­tek már), hogy nem erősséged a nőalakok („figurák”) fizikai és lelki megjelenítésének erénye. Éppen e tárgyról kezdtél volna el egy rezignált értekezést, amikor az érte­kezés tárgya könyékre támaszkodva reád szegezte két csúcsos mellét, nyelvet öltött, s kihegyesítvén e színéről érdes, fonákjáról puha húsocskát, bámulatos technikával körözni kezdett vele, majd egy hirtelen váltással kötődni: szemérmetes az író úr, nem derogál neki a nudizmus, vagy méltóságán alulinak érzi, hogy együtt feredőzzék egy rüfkével?... Tiltja a státusa, a híre, a neveltetése vagy korosztályának álszemér­me? ... Ha attól tart, hogy Bocskó Mária hencegni fog, nagydobra veri az egyetemen a közös pancsikolást, téved, mert csak lovagi tornára hív, kíváncsiságból szeretné a tal­pát vályúba összevetni a tieddel, hogy el tud-e rúgni magától vagy ő lesz elrúgva?.. . Két nemzedék tisztességes megütközésének szimbóluma számára nem beszédtéma volna, hanem titkolt rítus, amelyet csak hatvan évvel későbbi emlékiratában vetne papírra, amikor az írót már régen megzabálták a férgek; amikorra őt is megaszalná a kor; amikor a közös vályúban vívott lovagi torna kedves irodalmi anekdotává neme­sednék ... Ha eközben vagy ezután az író, „a hazai valóságirodalom ismert képviselő­je” kihúzná a dugót, leeresztené a vizet s itt a vályúban beakasztana neki, az aztán végképp titok maradna, mert nyolcvan évesen a nők már szégyellik leírni, hogy vala­mikor velük is megtörtént... az. Te, Jákó csak nézted ezt a lányt: formás, hosszú lábujjaitól a fejebúbjáig (ha nincs is tehetséged leírni) mindenét tökéletesnek találtad —volna, ha nem dísztelenkedik az orr fölött, a fekete hajjal határosán egy ujjíznyi ovális anyajegy; amelynek viselője közönyösen tűrte a törzskönyvezést, vagy talán jól titkolt sértettséggel, hogy hiába emelgeti nemes hajlatú tomporát, s hiába lebegteti a vízszínen szeméremtestének dús-fekete hínárját, te nem sietsz a tettek mezejére lépni, noha látnia kellett (olykor­olykor egy késpengényire szemet nyitott) nadrágod szárának impozáns dudorodását; hogy nem volna fizikai akadálya kikapnod őt a vályú menti zöldbe, vagy leereszteni róla a vizet s a vályúban bizonyítani, hogy némely vonatkozásban a nemzedéki ellentétek kölcsönös kielégüléssel megoldhatók, ha egyszer vagy többször megtörténik az, amit a memoár-író öreg hölgyek rendszeresen elhallgatnak, amikor emlékeznek. A kérdés tehát „élére állott”: döntened kellett, hogy lelövöd e harcra kész ama­zont vagy m e g ; s noha nagyon szeretted volna ez utóbbit cselekedni, annyira nyo­masztotta kedélyedet a találkozástok előtti óra élménye, a homok hűvössége, a fekete­komor ceremónia, amivel ez a nap megsokkolt, hogy úgy döntöttél; minden szekatúrát eltűrsz, passzív maradsz, mert az önmegtartóztatás a legkevesebb, amivel annak a má­8

Next

/
Thumbnails
Contents