Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 1. szám - MŰHELY: 100 ÉVE SZÜLETETT FÜLEP LAJOS - Fülep Lajos: A nyugtalanság: A szerző kéziratban maradt hagyatékából közli: Tímár Árpád
önmagában; detto: kíváncsiság; ezek mind rész-kategóriák; a mindent átfogó: a nyugtalanság; és ez viszi tovább a konkrét jelentést. Univerzalitása nem azt jelenti, hogy mindig mindenütt aktuálisan azonosan jelen van; hanem azonos a konkrét jelentésszféra mindenre kiterjedésével: qua lehetőség; csak az egész emberiségé együtt univerzális, aktuálisan, de a kategória magában potenciálisan univerzális. Ezért nem elég az intenció fogalma, ami csak odairányulás, ráirányulás, odafordulás — túlságosan légies, szellemi ehhez a vaskos fenoménhez képest, a szellemi aktusok pszichológiai átfogalmazása. Már az igazodás: Selbstdarstellung és Weltdarstellung. Ez az objektív anthropomorf; és kozmomorf. A nyugtalanság: a lehetőségek. Nem azonosítandó a „rossz” nyugtalansággal, félelem valamitől, szorongás, undor, iszonyat, feszélyezettség, gond, szégyenkezés. Ez az igazodás nyugtalansága: pendantja a teoretikus adaequatio rei et intellectus — adaequatio totius structurae hominis vagy humanae ad rém accommodatio structurae ad rém. Az adaequatio is accommodatio és viszont; és mind a kettőben kétértelmű, mennyit tesz a szubj., mennyit az obj. Az accomodatio mindig valamilyen nyugtalanság — de ha könnyű, nem vesszük észre; lehet nehéz minden fokon, amikor magunk is nagyon annak érezzük, de mindig feltétele a jelentés megértésének, amely sohase csak intellektuális, hanem az egész struktúra: az egész struktúra pedig csak accommodatioval ért meg. A nyugtalanság tehát nem valami szimpla lelki folyamat, minden benne van — aba- lietas, Ebendas, . . . Selbstdarstellung. Ez az univerzális, a mindenütt közös; és ez tart össze a szubjektumban is mindent és már kvalifikálva, Selbstdarstellungként, karakterként, individualizálva. A gyakorlatban nem lehet elválasztani a jelentés-nyugtalanságot a másiktól; együtt vannak vagy lehetnek; de nem az a lényeges, hanem, az, hogy jelentés-nyugtalanság egyáltalán van. Mondd meg, mi nyugtalanít, megmondom mi vagy. Ember Selbstdarstellungja — egyúttal mindig az abalietas Selbstdarstellungja, Welt- Selbstdarstellung. Miért nyugtalanít a szabadság? és az ellenkezője, a hiányának tudata, sőt, a hiányának lehetősége, a gondolata — akkor is, ha létünkben egyébként érintetlenek maradunk, sőt, jobbat kapunk? És a kérdés: mi az ember? az anthrop? nem természetes-e, hogy az, amit az ember érez, gondol, akar, cselekszik? miért nem érjük be vele, miért nem tudunk megállapodni mellette, mit akarunk még — mikor annak se vesszük hasznát? Mi az objektum-szubjektum? Miért nyugtalanít maga az ember? „az” ember? és valamennyi másik? és ki-ki magának? Miért nyugtalanít a gondolat, hogy az embernek több adatnék, mint az objektív valamilyen általános lehetősége, tendencia — vagy kevesebb? a lehetőség helyett csak egyféleség? és miért nyugtalanít, hogy vannak, akik ezt akarják, a többet vagy a kevesebbet? miért érezzük árulásnak? lemondásnak? megtagadásnak? Anthropom.: ez a nyugtalanság, bizonytalanság — ezt akarják megszüntetni — miért nyugtalanít? objektív legyen, de ne több, mint lehetőség, megvalósítandó — ne készen kapott, megszerezhetetlen-elveszíthetetlen, oktrojált, kényszerű — miért nyugtalanít, hogy ettől a rossztól, nehéz, bizonytalan, sose végképp eldöntött, mindig 48
