Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 6. szám - KRÓNIKA - Pintér Lajos: Álom egy múzeumról
KRÓNIKA ÁLOM EGY MÚZEUMRÓL Dénes Zsófia Bács-Kiskun megyének ajándékozta könyvtárának, kéziratainak egy részét és szerzői jogdíjainak ötven százalékát. Szerkesztőnk a Dénes Zsófia-kiállításon mondta el alábbi megnyitóbeszédét, 1985. március 15-én, Kecskeméten a Cifrapalotában. Pintér Lajos vitaszempontjait, irodalmi múzeumi terveit megfontolásra ajánljuk. Tisztelt Közönség! A Magyar írók Szövetsége választmánya és az írószövetség területi csoportja nevében sok szeretettel köszöntőm Önöket, egyúttal nyugtázom és fogadom a Dénes Zsó- fia-ajándékot. Nem szeretném túlontúl személyesen értelmezni ezt a gyűjteményt, mégis sietek kijelenteni: úgy hiszem, ezen ajándék mögül, mögüle Ady Endre kér bebocsáttatást. Ady? Melyik Ady? — kérdezhetnénk. Ady, a fekete mén. Az esztéták és örökösök által fölszelt, de mégis egyetlen és oszthatatlan. A száznyolc éve született költő, aki még születése centenáriumát is túlélte, egy-egy ilyen ünneplés zajossága pedig sokszor romboló. Ady és az Ady-sugalmazás Kecskeméten? — kérdezhetnénk. Igen, itt; ha Ady megfért, ha ez az örökség megfért Kodály szívében, a megzenésítesek és vallomások igazolják ezt, akkor meg kell férjen Kodály városának szívében is. A költő, az évek helyett órák költője is, Léda fekete kalapjának költője s Fülep Lajos éjszakáinak költője is, akire rávirradt a Három holló egyik kávéházi páholyában. De hozzánk talán legközelebb áll az a költő, aki Petőfi dühét is lobogtatta, aki az ugart ugarnak engedte látni; a halmozottan hátrányos helyzetet annak, ami valójában: hátrányos helyzetnek, elmaradottságnak. A Gőzösről az Alföld költője ő, aki üzeni: Világok és jövendők / Néznek ki a vonatból /S alacsony tanya-házak /Óvakodva vigyáznak. így épül a költészet, a művészet háza. Mai fantáziánkkal szeretnénk látni: épül panelre panel. Nem. Ez az építmény agyagból, vályogból épül, benne izzadság csöppje és sár és agyag és arany és sárarany. Tájainkhoz oly közel áll József Attila, hozzánk művészeti módszerként oly közel a klasszikus szociográfia. De József Attila mögött őrt áll Ady, a szociográfiánk klasszikus nemzedéke mögött ő áll, az elfeledett és újra fölfedezett Sinka mögött is Ady áll. Jó irodalom kell, jó irodalomtudomány kell, jó — irodalomra is figyelő — helytörténet kell, hogy ezeket az összefüggéseket föltárja, dokumentálja, elrendezze. E pontig „ajándék” ez az ajándék. E ponttól „gyűjtemény” lesz a gyűjtemény. Tudom a pontos szót rá, Dénes Zsófia ajándéka megyénk életében, megyénk múzeumi és művészeti életében: katalizátor. A vegyészet nyelvét értelmezve: a folyamatot gyorsító, de magában a folyamatban még részt nem vevő anyag. Mégpedig micsoda katalizátor! Mégpedig micsoda feladatokra hív fel. Felhív arra, hogy Katona József városában nem dűlhet le a Katona-szülőház. Sőt, a Kodály Intézet mintájára szinte Katona József Intézet is kellene, épülettel és fölépítménnyel, irodalomtörténészi, helytörténészi státussal, hogy irodalmi emlékeink el ne vesződjenek. A példák, a tanulságok kárba ne menjenek. 94
