Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 5. szám - MŰHELY - Mezey László Miklós: Öt közös esztendő: Fábry Zoltán és Szántó György
alapítani Átmérő névvel. Nagy önbizalommal tervezgeti folyóiratát, amelyről Fábrynak is beszámol: „A Genius valószínűleg bedöglik, és már csak hetek kérdése. Ezért elhatároztam, hogy Átmérő címen szemlét indítok, amelynek programja: internacionalizmus és kevés szöveg, sok kép. Lesz benne minden, nemcsak irodalmi sajtkukac rágta alagút, de Picassótól bokszmérkőzésig és felhőkarcolóig vont átmérő. Német és francia szöveget is fogok hozni, az első szám szenzáció lesz a Duna-medencében”.6 Végül is a valóban meginduló lap Periszkóp néven jelenik meg 1925 márciusában. A folyóirat egyike a csekély számú erdélyi avantgarde jellegű lapoknak. A „hazai szemle új típusa” — ezzel az alcímmel lát napvilágot — az erdélyi avantgarde csúcsteljesítménye, és általában a magyar avantgarde sajtó jelentős állomása. „A lap az új művészeti irányok együttes ismertetését tűzte ki célul, és dokumentációját illetően megjelenése idején kétségtelenül a Periszkóp tájékoztatta legteljesebben a magyar olvasóközönséget az európai irodalom és képzőművészet modern törekvéseiről.”7 Valóban, a folyóirat a nemzetközi avantgarde legjobbjait sorakoztatja föl: Guillaume Apollinaire, Blaise Cendrars, Jean Cocteau, Ivan Goll, Marcel Sauvage, Tristan Tzara nevét találjuk benne. Magyar vonatkozásban a szürrealista korszakit élő Illyés Gyula közreműködése a legjelentősebb. A Periszkóp első számának impresszumában találunk már külföldi szerkesztőket, Szélpál Árpádot (budapesti) és Fábry Zoltánt (szlovákiai). Szántó 1925. január 2-án Aradon kelt levelében kéri föl Fábryt, vállalja el lapja szlovákiai szerkesztői tisztét. Ennek nyomán érthető, ha a Periszkóp rövid élete során — mindössze öt száma jelent meg — számos szlovákiai magyar alkotó fórumává lesz. Földes Sándor, Komlós Aladár, Mécs László, Neubauer Pál (Szántó unokatestvére) versekkel, Sebesi Ernő prózával, Földes drámai művel, Fábry Zoltán és Mihályi Ödön tanulmányokkal képviselik az új szlovákiai magyar irodalmat. Szántó és Fábry kapcsolatának, barátságának legeredményesebb időszaka a Periszkópban végzett közös munka. Már az Átmérő tervezésekor megkéri Fábry Zoltánt, írjon tanulmányt Földes Sándorról az indítandó lapba. Stószról meg is érkezik az írás, amely azután a Periszkópban lát nyomdafestéket. Ebben — hasonlóan Szántóhoz — Fábry elfogultan túlértékeli ezt a lírát, emberirodalmi koncepciójából kiindulva, annak érvrendszerével véli magyarázni erényeit, értékét. „Mert megszólalt egy hang. Mert jött valaki. Horizontba nőtt ember. Tetté kristályosodott küldetés. ( ..) Kell valaki. Az ’én’ orgiái után az ’én’ szépségét, erejét életté áldozza, aki az önzés perverz játéka után — magát adja egészen — másoknak. (...) Valaki elindult, hogy újra életté legyen a betű. Élet legyen az ember. (...) Valaki: Földes Sándor.”8 Fábry ezúttal is Ady és Kassák mellé emeli költőjét, és költészetét a „tömeg forradalmi emberségének kinyilatkoztatásaként” ünnepli. A marxista Földes, noha nem mindenben ért egyet Fábry emberirodalmi koncepciójú érvelésével, köszönettel nyugtázza a róla megjelent írást: ,,... egy-két dolgot nekem mutattál meg, s most már biztos vagyok az irányban, melyben haladnom kell.” — írja Fábrynak.9 Minden túlértékelés ellenére az tény, hogy Földes és Fábry — mint előbb a Gen/usban és utóbb a Korunk ban — a Periszkópban is „a legradikálisabban baloldali munkatársakhoz tartoznak, s hozzájárulnak ahhoz, hogy e folyóiratok egyre haladóbb irányzatot képviseljenek.”10 A Szántó—Földes—Fábry-kapcsolat azonban nem marad ilyen felhőtlen. Földes Sándor nem ért egyet a Periszkóp szerkesztői koncepciójával. Aradra küldött éles hangú levelében bírálja a folyóirat anyagát. Kifogásolja a sok „néger nyavalyát”, s fölhívja Szántó figyelmét, hogy mindnyájan Európában élnek, s bőrükből úgysem bújhatnak ki. Tehát tájban gyökerezőbb, korhoz kötöttebb művészi progressziót vár. Fábrynak is beszámol összekülönbözésükről: „Az európai kultúrá’-ról nekem is megvan a magam véleménye, mint minden polgári kultúráról, de ennek ellenszere nem 82
