Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 5. szám - VALÓ VILÁG - Szenti Tibor: Adatok a mai fiatalkorú vásárhelyi nők szexuális kultúrájáról
fiatalabb korú magyar anyák 1970-ben az összes hajadonként szültek 54%-a volt, 1980-ban 48%. A 17—19 évesek körében 1970-ben 12%, 1980-ban 14% volt.8 A házas fiatalkorúak alcsoportjában Angliában már a 17—18. században mind a 15—19, mind a 20—24 éves leányok terhessége a házasságkötéskor 10%-ról 30%-ra emelkedett.9 Magyarországon az 1970-es évek végén ,,a menyasszonyok közel háromnegyed része bevallása alapján már szexuális kapcsolatot létesített vőlegényével a házasságkötést megelőzően.”10 Közülük „a tizenéves menyasszonyok körében mintegy másfélszer olyan gyakori a terhességek fennállása a házasságok időpontjában, mint a huszonéven felüliek körében.”11 Ezekből a nemzetközi és hazai adatokból világosan kiderül, hogy a fiatalkorúak erkölcsi normájában világviszonylatban kiveszőben van a korai szexuális élet megkezdésével és a bekövetkező terhességgel járó szégyenérzet, még a leányanyák esetében is. 32. A szülők véleménye megoszlott, amikor tudomást szereztek leányuk terhességéről. Többnyire bosszankodtak és szégyenkeztek. Azonban gyorsan napirendre tértek fölötte, ha az apajelölt vállalta a gyermeket, vagy pláne a házasságot. Ha az apajelölt személye titokban maradt vagy kitért a felelősségvállalás alól, a belenyugvás már sokkal nehezebben következett be, vagy a terhes „üldözése” lett a vége. A védőnői feljegyzések szerint egy apa akadt, aki igyekezett leányát rábeszélni az abortuszra, de hasztalan, mert a felesége vállalta az unokát. Azoknál a fiatalkori terhességeknél, ahol művi vetélést végeznek, elsősorban a leány akarata érvényesül, bár elhatározása mögött családi, társadalmi motiváltság is lappang. Adatközlőink a terhességük kitudódását illetően, szüleik reagálásánál olykor a „támogatólag” és az „örömmel” szavakat is aláhúzták. Ugyanez a szemléletfejlődés derül ki a védőnői bejegyzésekből is. A kép azonban mégsem ennyire pozitív. A terhes és a társadalmi környezet viszonyának megítélésénél egyfajta jószándékú torzítás lehetséges az adatközlők részéről. Egy folyamatról, elindult változásról beszélhetünk csupán, de sok-sok árnyék vetül még e tendenciára. Az előző évszázadokban a megesett leány cselekedetével és állapotával az egész családot sújtotta; nem egyszer lehetetlenné tette szüleit a vidéki, zárt, bigott vallási normákat érvényesítő parasztközösségben. A feudális korban olykor börtön, nyilvános megveretés, eklézsia-megkövetés, vagy a helységből való kiűzetés követte az ilyen megbotlást. 33. A házasságon kívüli terhességet és szülést a testvérek, rokonok és jóbarátok kisebb részben megvetéssel, de kiközösítési szándék nélkül fogadták, nagyobb részben pedig segítőszándékkal. A fiatalkorúakkal foglalkozó egészségügyi dolgozók tapasztalata az, hogy az ilyen esetben egyre ritkábban érvényesülnek a régi, merev erkölcsi normák. Az előző évszázadokban az ilyen leány miatt szégyenkeztek a hozzátartozóik, és elfordultak tőle. Épp a szülői, rokoni, baráti és társadalmi segítségnyújtás hiányában kellett sokuknak menhelyre: asylumba menni, majd a megszült fattyát, zabigyereket lelencházba adni. A mai fiatalkorú terhesnek az albérletbe költözése a modern „menhelykeresést” jelenti, mert, ha a szülői házban megfelelő helye lenne, és a környezete is mindent megtenne azért, hogy közöttük jól érezze magát, nem valószínű, hogy az önálló életre való törekvés miatt makacsul eltörekedne hazulról. 34. A leány „megesését” és szülését a munkatársai, tanulótársai, a szomszédok, távolabbi ismerősök olykor még megvetéssel és kárörömmel fogadták, a legtöbb adatközlő azonban az együttérzésükre hivatkozott. Ez hihető is. Ennek ellenére, a 55
