Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 5. szám - VALÓ VILÁG - Szenti Tibor: Adatok a mai fiatalkorú vásárhelyi nők szexuális kultúrájáról
könyvek például épp azokhoz nem jutottak el, akiket nevelni kellett volna, vagy ha vették is a fáradságot, hogy elolvassák, az alapműveltség hiánya miatt nem a felvilágosítást keresték benne, hanem a „tiltott gyümölcsöt”, ez pedig további gátlásfeloldáshoz vezette őket. Ugyanakkor a legtöbb kiadvány nem nevelt a kölcsönös örömszerzés minél magasabb szintű megismerésére, hanem beérte az unalmas, tudományoskodó magyarázatokkal. Az orvos az egyetemen nem tanul szexológiát. Ha gyakorlata során rokonszenvet érez e tudományág iránt, autodidakta módon, megfelelő tudományos irányítás nélkül igyekszik valamit elsajátítani belőle. A leginkább hozzáértők, a szülész-nőgyógyász szakorvosok pedig az orvostársadalom leginkább megterhelt dolgozói, akiknek elég a mindennapi, életmentő munkakört ellátniok. A vásárhelyi nőgyógyászok elmondották, hogy az előző években a pedagógusok még elég gyakran meghívták őket egy-egy „rendhagyó osztályfőnöki óra” megtartására, ahol szexuális fölvilágosítást végeztek. Ennek ma már alig van gyakorlata, a föl- kérések elmaradtak, pedig a tanári alapműveltség nem pótolta a hiányokat. Az Ifjúsági Magazinban így keseregtek erről legutóbb: „Több mint egy évtizede tantárgy iskoláinkban a ’családi életre való nevelés’, ami tulajdonképpen ma sem több, mint a pedagógusok szégyenlősen, többnyire megfelelő ismeretek nélkül, kényszerből fölvállalt kínlódása, hogy némi egészségügyi-önvédelmi ’szexuális’ ismeretet adjanak a diákoknak.”1 A felvilágosítás elsősorban azokhoz a rétegekhez jutott el és hatott rájuk pozitívan, akik nyitottak voltak más kulturális értékek befogadásával szemben is. Ennek „köszönhető”, hogy ma már van egy „szexuális szellemi arisztokráciánk”. Egészségesen és őszintén élvezi a szexuális kultúrában rejlő testi-lelki élményt; ez a réteg azonban vékony, és a fiatalkorúak még alrétegnek sem nevezhető, kevés számmal vesznek benne részt. A fiatalkorúaknái a föloldott vagy elutasított szexuális erkölcsök nem az őszinte, egyéni szabadsághoz, hanem az esetek jelentős részében megbotránkoztató nemi kicsapongásokhoz, „trófeagyűjtéshez”, és az egyént sújtó, társadalmat károsító felelőtlenséghez, érzelmi elsivárodáshoz vezettek. Korunk asszonya például leggyakrabban két alkalommal keres házasságon kívüli szerelmi kapcsolatot: akkor, ha időben nem teszik anyává, és a természetes családnevelési ösztöne a szexualitás kiterjesztésében keres látszatmegoldást; vagy akkor, ha korán tették anyává, és a gyermeknevelés után jogos kíváncsiság támad benne a meg nem ismert, elmulasztott, teljesebb szenvedély iránt; eltelve a kapott egyoldalú érzelmi és érzéki ingerekkel. Minden egyéb, csalódásból eredő, külső kapcsolatkereső magatartása e két alapmotivációból ered. A fiatal korúakból hiányzik vagy csökkent értékű a lelki kapcsolatteremtés igénye. Alapvető a szexuális önzés. A szerelemben a szeretet helyett a szexuális vágy sürgető betöltése vált elsődlegessé. Ugyanakkor az élvezetszerzés és -keltés meglehetősen alacsony szinten áll. Két fiatal között bármilyen magas hőfokon izzik is az őszinte, lelki szerelem, emésztő tűzzé vagy hamvadó parázzsá válhat, ha például a technikai föltételek (a kiérlelt, ritmikus mozgás elsajátítása, a nem akaratlagosan beidegzett izmok akaratlagos mozgatásának begyakorlása, az erogén zónák megismerése, kellő ingerlési kultúrája, a test képzettsége) hiányoznak az örömkeltés feladatának betöltésére és fokozására. A kulturálatlansággal függ össze az is, hogy szívesebben fogadják el a nagyszülők nem egyszer naiv és tudománytalan nézeteit, mint a korszerű elméleteket. A befogadásnak ugyanis egyszerűbb eszköze a meghallgatás, mint a munkával járó olvasás. A szexualitás gyakorlata jobban érdekli őket, mint az elmélete. 46
